Óbuda Budapest városrésze a III. kerületben. A jelenlegi városrész területe az egykori, Budával és Pesttel 1873-ban Budapest néven egyesített Óbuda városának csak egy kis részét foglalja magába. Óbuda híres vendéglátásának alapját a római korig visszanyúló szőlő- és borkultúra teremtette meg. Aquincum katonái már kétezer évvel ezelőtt csapszékekben, fogadókban és tavernákban (bormérések) koccintottak Bacchus tiszteletére. A rómaiak a mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannonia tartományuk északkeleti központját, Aquincumot e térségben alakították ki. A katonai tábort Óbuda területén létesítették, míg a kapcsolódó polgári város ettől északra, Aquincum városrész területén volt. A katonai amfiteátrumot a honfoglalás után valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használta. A török uralom megszűnése utáni újratelepülés során a település számos barokk épülettel gazdagodott. Ekkor alakult ki a keskeny, kanyargós utcákból álló településszerkezet vendéglőkkel, kiskocsmákkal, éttermekkel, kávémérésekkel és kerthelyiségekkel. Azonban a jellegzetes óbudai egy-kétemeletes házakból nagyon sok megsemmisült a Második Világháborúban. Azt követően is többet lebontottak "településrendezés" és a panel lakótelepek építése miatt. Mára csak néhány utca őrzi az eredeti Óbuda emlékét és hangulatát. A Szépvölgyi út felső részén, a Mátyásheggyel és a Remeteheggyel átellenben terültek el a Csatárka, Pálvölgy, Zöldmál nevű dűlők. A múlt század elején itt még beépítetlen, mezőgazdasági területek voltak. Ezért is érdekes Lebhardt Ferenc Fenyves mulatója az Ora et labora Villában. Még egy 1918-as térképen is egyedül áll. 1946-ban már több épületet jelez a térkép, ezek többnyire hétvégi házak voltak, körülöttük gyümölcsösök. Ez az állapot szinte változatlanul fennmaradt az 50-60-as években is. A terület beépítése az 1980-as évek második felében kezdődött. A vendéglő még az 1960-as években is kellemes, sokak által látogatott volt. Most már nincs meg, helyén villa és lakópark épült fel.