Az egykori Újpest nemcsak gyárakról és üzemekről nevezetes. Duna-parti „élete” is volt, halászokkal, csárdákkal, hajóállomással és kirándulókkal, különösen a Népszigeten. Akkor Szúnyog szigetnek hívták. A gyári környezet miatt leginkább, munkások és kistisztviselők adták a vendéglők látogatóinak zömét. Esküvőkön, vagy nagyobb ünnepeken természetesen a „magasabb rangúak” is megjelentek. Amíg sok gyár volt a környéken, addig ezek a cégek csónakházakat, weekend telepeket is fenntartottak a szigeten, dolgozóik részére. Máig egyik legismertebb - kirándulóhelyként is emlegetett – kerthelyiség volt nyaranta a népszigeti Illik csárda. A Szúnyog néven is ismert sziget (valójában ma már félsziget) két kerület határán van, talán ezért nem tekinti senki magát igazi gazdájának, pedig a hajdani vonzereje - vízpart, megközelíthetőség stb. - ma is ugyanolyan. Illik Viktor halászmester azonban időben felismerte a sziget jelentőségét és itt „vetett horgonyt” - az egész hosszú magyarországi Duna-szakasz közül ezt tartva legmegfelelőbbnek. A legnagyobb halválasztéka volt, ugyanis aDunán az Esztergom és Halimba közötti kb. 15 km-es folyamrész halászati jogát bérelte és nagykereskedőként az ott kifogott halakat több helyen árusította. Központi telephelye a Dunasor 1. alatt volt, de Esztergomban, illetve döntően az újpesti piacon is felkereshették üzletét a polgárok és a vendéglősök egyaránt. A Fővám téri Nagycsarnokban nem kapott helyet, mert azt a Singhoffer (alsó Duna-szakasz) és a Zimmer (Balaton) cégek a megnyitás óta uralták. Az „Illik halászmester” feliratú uszályaival azonban minden hajós rendszeresen találkozott a Főváros és Párkány között járva. Illik Viktor 1891-ben született Barcson, halászcsaládban, tehát volt honnan tanulnia a mesterséget. Az első világháborúban a hadtápnál szolgált, egy eltévedt repeszdarab mégis megsebesítette – a jobb szemével többé nem látott. A háború után Budapestre költözött és a Dunán bérelt halászati területével, illetve halkereskedéssel foglalkozott. 100%-os hadirokkantként vendéglősi engedélyt is könnyen kapott és a húszas évek elején nyitotta meg népszigeti halászcsárdáját. Az iparos testület szerint a nyitás után 10 évvel a csárdában már 40 embert foglalkoztatott (a halászatnál és az uszályoknál további 30 alkalmazottja volt). Illik mester nagyszerű vállalkozást épített fel, ebből jól is élt. Budapest IV. és XV. kerületének, azaz Újpestnek és Rákospalotának a találkozásánál volt egyszer egy nagyon ismert és elegáns Villasor. Az Illik vendéglős család háza az egyik legszebb volt a Vécsey utcában: a 98-as számú villa. A halászmester, aki szinte sohasem bízta másra a halászlé főzését - biztosan ezt is még Barcson tanulta. A friss halat (ennél frissebb sehol sem volt, hiszen a vendéglő mellett a Dunán kikötött bárkákból a főzés előtt vették ki őket) a „lányok” megtisztították, de csak Illik úr vághatta-szeletelhette fel. Ő fűszerezte, a Dunából merített vízben a szabadtűz fölé tett bográcsokban főzte. Hétvégeken egyszerre 4-5 bográcsban is főtt a hallé, hogy ne kelljen rá sokáig várni. A jelesebb példányokat még felbontani sem engedte másnak. Ez akkoriban is már ritkaság lehetett, hiszen még „reklám” képeslapot is csináltatott belőle. A másik vonzerő az egyszerűség, természetesség volt. A „hétköznapi” emberek: munkások és polgárok egyaránt szívesen kirándultak, a romantikus csónakos átkelés a Dunán a gyerekeknek önálló program lehetett (az Illik csárda saját ladikja szállította az újpesti partról a vendégeket). A kert döngölt földes padlóján nem billegtek a székek-padok-asztalok, mert rögzítve voltak. Csak a folyó felé benyúló étkező terasz kapott hajópadló borítást, hiszen az egész „szerkezetet” fából ácsolták - és itt volt legnehezebb helyet kapni. A harmadik fő vonzerő a cigányzenekar lehetett, hiszen sok üdvözlőkártyán, képeslapon megemlítik a vendégek a „jól mulattunk a zenénél” élményüket. Dulli Lakatos Gyuszi cigányprímás tíz tagú, „teljes” zenekarában már a prímás legnagyobb fia is játszott egész nyáron és sok éven keresztül. Ez ritka volt, mert a nagyzenekarok sokszor átszerződtek az új idényre egy új helyre. Illik úr azonban előrelátó volt: a téli idényre is talált munkát a zenekarának Flór Ferenc halászcsárda-vendéglőjében (Újpest, Váci út 4.), akinek a friss halat is ők szállították. (www.melyenszanto.blog.hu/2016/03/05/kertvendeglok_mar_ujpest_sem_a_regi) A képen látszik, hogy mennyi alkalmazottja volt az Illik Halászcsárdának. Szinte rá se férnek.