A kutatói bérekkel kapcsolatos esetleges szakpolitikai döntések elõkészítéséhez nem elegendõ a kulcsindikátor táblázatnak azon indikátorát értelmezni, amely a felsõfokú végzettségûek jövedelmét a középfokú végzettséggel rendelkezõk jövedelméhez viszonyítja. A kutatói jövedelmekbõl megvalósítható életszínvonal ugyanis idehaza nem a középfokú–felsõfokú végzettségûek viszonyrendszerében, hanem inkább a szektorok közötti bérviszonyok mentén, illetve, kisebb részben, nemzetközi kontextusban értelmezõdik. A jelenlegit helyettesítõ érdemi indikátort a jelen tanulmány megfelelõ adatok híján nem határozhatta meg. A vizsgálatok alapján mindössze az látszik, hogy az aktuális HR kibocsátás indikátorok nem igazán relevánsak a tudományos fokozattal rendelkezõk esetében. A megállapítások számtalan további kutatási kérdés vetnek fel, melyek egy része a tudománypolitikai célok megvalósításához köthetõ: a kutatói utánpótlás szûkülésének, a természettudományi doktori iskolák csökkenõ vonzerejének, valamint a fiatal kutatók elvándorlásának oka ugyanis részben feltehetõen ugyanezekben a stratégiákban és az ezek mögötti összefüggésekben keresendõ. Ezekre a folyamatokra azonban csak további szisztematikus vizsgálatokkal deríthetõ fény.