Edvi Illés Károly (Somogyszil, 1842. június 26. – Budapest, 1919. április 6.) jogi doktor, jog- és váltóügyvéd, királyi ügyész, az MTA levelező tagja (1895), Edvi Illés Pál unokaöccse. A jogi tanfolyamot 1864-ben végezte Budapesten; 1864-től 1867-ig mint jogtanító működött Szirákon gróf Degenfeld-Schonburg Lajos és József mellett. 1867-ben jogi doktori és ügyvédi oklevelet nyert; 1867-től 1871 végéig mint pest megyei alügyész a központban, majd a Szegedre delegált bíróságnál volt alkalmazva. 1872-től 1883-ig mint királyi ügyész a szegedi várban, Aradon, Budapesten és Pécsett működött. Részt vett a betyárvilág és az alföldi rablóbandák felszámolásában, Rózsa Sándor ügyében is ő volt az vád képviselője. 1883-ban látóképességének elvesztése miatt nyugalomba helyezték. Ezen súlyos csapás nem akadályozta őt meg ügyvédi és írói működésében és így ugyanazon évben a pécsi ügyvédi kamara tagja lett, és mint gyakorló ügyvéd 1885 június végéig kiválóan működött bűnügyekben. Azután Aradon folytatta az ügyvédkedést; 1888 végén a fővárosba költözött és ott nyitott ügyvédi irodát. Jogi írásai mellett több szépirodalmi művet is alkotott. 1889 és 1916 között a Budapesti Hírlapban állandó jelleggel jelentek meg cikkei büntetőjogi és közjogi témákban. 1918-ban királyi udvari tanácsosi címet kapott.

"A Bp. rendelkezéseinek újdonsága, nagy terjedelme és bonyolódott volta szükségessé teszi azok magyarázatát. E szükségnek kívántak eleget tenni alulírottak, midőn Balogh Jenő dr., kitűnő munkatársukkal a Bp. négy kötetre terjedő kommentárát megírták. Most e kis zsebkönyvét bocsátjuk a jogászközönség rendelkezésére, hogy ezzel a bűnvádi perrendtartást szakaszainak áttekinthető beosztása s rövid jegyzetekkel és utalásokkal való ellátása által könnyen kezelhetővé és mindenkinek hozzáférhetővé tegyük. Czélja e műnek nem a kommentár helyettesítése, hanem az, hogy adott esetben gyors és biztos tájékozást nvujtson az ügyvéd, bíró, ügyész, a közigazgatási hivatalnok s a rend- és csendőrség tagjai részére, kik azt hivatásuk teljesítése közben mindig maguknál tarthatják..."

"E zsebkönyvecske második kiadásánál ugyanazt a rendszert követtük, mint az első kiadásnál: t. i. rövid, gyakorlatias megjegyzésekkel kívántuk a törvény igazi értelmét felderíteni. A mi a jegyzetekben elavult, azt kiselejteztük s másokkal pótoltuk, a judikaturát feldolgoztuk; s az időközileg kiadott rendeleteket az illető helyeken idéztük."