Edvi Illés Károly (Somogyszil, 1842. június 26. – Budapest, 1919. április 6.) jogi doktor, jog- és váltóügyvéd, királyi ügyész, az MTA levelező tagja (1895), Edvi Illés Pál unokaöccse. A jogi tanfolyamot 1864-ben végezte Budapesten; 1864-től 1867-ig mint jogtanító működött Szirákon gróf Degenfeld-Schonburg Lajos és József mellett. 1867-ben jogi doktori és ügyvédi oklevelet nyert; 1867-től 1871 végéig mint pest megyei alügyész a központban, majd a Szegedre delegált bíróságnál volt alkalmazva. 1872-től 1883-ig mint királyi ügyész a szegedi várban, Aradon, Budapesten és Pécsett működött. Részt vett a betyárvilág és az alföldi rablóbandák felszámolásában, Rózsa Sándor ügyében is ő volt az vád képviselője. 1883-ban látóképességének elvesztése miatt nyugalomba helyezték. Ezen súlyos csapás nem akadályozta őt meg ügyvédi és írói működésében és így ugyanazon évben a pécsi ügyvédi kamara tagja lett, és mint gyakorló ügyvéd 1885 június végéig kiválóan működött bűnügyekben. Azután Aradon folytatta az ügyvédkedést; 1888 végén a fővárosba költözött és ott nyitott ügyvédi irodát. Jogi írásai mellett több szépirodalmi művet is alkotott. 1889 és 1916 között a Budapesti Hírlapban állandó jelleggel jelentek meg cikkei büntetőjogi és közjogi témákban. 1918-ban királyi udvari tanácsosi címet kapott.

"A jelen mű kiegészíti «A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata» czímű kézikönyvemet. Mindazonáltal önállóan s előbbi művemtől egészen függetlenül kellett feldolgoznom a kihágásokra vonatkozó törvényeket: mert egyfelől a kihágások természete sok tekintetben más, mint a bűntetteké és vétségeké, s másfelől az utóbbiak aránylag sokkal ritkábban fordulnak elő az életben, mint amazok... Az utóbbiak csak kivételes jelenségek a rendezett társadalomban: a kihágások egészen össze vannak fonódva a társadalmi együttéléssel. Ezért alig van ember, kinek a kihágásokra vonatkozó törvényeket ismernie ne kellene. Minthogy a jelen mű egyik rendeltetése az, hogy e téren oly körökben is terjeszsze a szükséges tudni-valókat, a melyekben a magasabb büntetőjogi műveltséget feltételeznünk nem lehet: ez okból mindazt befoglaltam keretébe, a mi a jogászt és nemjogászt a szóban forgó törvények megértése és alkalmazása iránt teljesen tájékoztatja, a nélkül, hogy e végett valamely kisegítő könyvhöz vagy törvénygyűjteményhez kellene folyamodnia..."

Hivatkozott törvénycikk: 1879. évi XL. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról.