Bauer Sándor, a kép készítője; 1946-ban került az MTI-n belül működő Magyar Film Irodához fotóriporternek, majd 1957-től a Vendéglátás magazin munkatársa volt. Több mint négy évtizedes pályájának hagyatéka mintegy húszezer, nagyrészt negatívban fennmaradt fotó.

Rajk Lászlót 1949. máj. 30-án tartóztatták le koholt vádak alapján. A vádak között szerepelt a kémkedés és együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével. A per valódi oka Rákosi vetélytárstól való félelme, illetve a korábbi magyarországi kommunisták és moszkoviták (Rákos–Gerő–Farkas) közti konfliktus kiéleződése volt. Rákosi az áldozat kiválasztásakor eleinte a mezőgazdaságban külön utas Nagy Imre, illetve a népszerű Rajk között ingadozott, ám mivel Nagynak jó kapcsolatai voltak a moszkvai pártvezetésben, ezért az ő áldozatát nehezebb lett volna megindokolni. Rajk bár önkritikát gyakorolt, a kémkedést nem ismertbe be. Rákosi Moszkvába ment iránymutatásért. A per célja immár a Titóval szembeni szovjet szembenállás hangsúlyozása volt, Rajkot és társait pedig az 1948-ban kiátkozott jugoszláv kommunistákkal való kapcsolattartással vádolták, októberben végezték ki, feleségét börtönbe, fiúk nevelőintézetbe került.

A picture from the photo collection of photographer Sándor Bauer who was the photo reporter of the Hungarian Film Office (belonged to MTI) as of 1946, and the employee of magazine Vendéglátás as of 1957. His legacy is about 20 thousand photos, mainly in negative.

A man is reading the newspaper Magyar Nap. The Rajk law-suit is on the front page. László Rajk was arrested on 30 May, 1949 on the basis of a frame-up. The allegations included espionage and cooperation with the Horthy-era secret police. The real reason for the law-suit was Rákosi's fear of rivals and the escalation of the conflict between the former Hungarian communists and Muscovites (Rákos – Gerő – Farkas). At the time of selecting the victim, Rákosi initially fluctuated between Imre Nagy, who chose a separate path in agriculture, and the popular Rajk, but since Nagy had good relations with the Moscow party leadership, it would have been more difficult to justify his victim. Although Rajk exercised self-criticism, he did not admit espionage. Rákosi went to Moscow for guidance. The purpose of the law-suit was now to emphasize the Soviet opposition to Tito, and Rajk and his associates were accused of contacting the cursed Yugoslav communists in 1948. He was executed in October, his wife was imprisoned and his son got into a childcare institute.