A metszeten a megfeszített Krisztus látható, a kereszt helyett egy kehelyből kinövő szőlőtőn. Krisztus előtt a legelső négy boldoggá avatott jezsuita szent térdel: Loyolai Szent Ignác (1491-1556), Gonzaga Szent Alajos (1568-1591), Kosztka Szent Szaniszló (1550-1668) és Xavéri Szent Ferenc (1506-1552). A földön előttük két imakönyv és két birétum fekszik. Gonzaga Szent Alajost és Kosztka Szent Szaniszlót 1605-ben, Loyolai Szent Ignácot 1609-ben, Xavéri Szent Ferencet pedig 1619-ben avatták boldoggá. Mivel a képen mindannyian gloriolával jelennek meg, így a metszet valószínűleg Xavéri Szent Ferenc boldoggá avatása után (1619) keletkezett. A képmező alatt felirat olvasható: "Laudemus viros gloriosos, et parentes nostros / in generatione sua. Ecclesiastici cap.44. / Iustus Sadeler excudit.". A metszetnek ismert egy Hieronymus Wierix (1553-1619) által készített, az itt tárgyalt rézmetszettel szinte teljesen megegyező változata is.

Copperplate engraving depicting the crucified Jesus as the cross is growing out from a chalice like a grapevine. Four jesuit saints are kneeling in front of him. Latin inscription under the picture.