Kulturális örökségünk digitális megőrzése terén hosszú ideig hiányzott a közművelődési és közgyűjteményi intézmények feladatait kijelölő átfogó terv. A közgyűjteményekben korábban végzett digitalizálási munkák jellemzően széttagolt, eltérő felbontású digitális tartalmakat eredményeztek, az egymást kiegészítő, összehangolt használat még megoldásra vár. A könyvtárak elsődleges digitalizálási feladatuknak az állományvédelmi digitalizálást tartották, kevésbé figyeltek a használat-orientált digitalizálási igényekre. Európa szerte a könyvtári és múzeumi gyűjtemények digitalizálása mellett már megkezdődtek a műemlékek, történelmi épületek, régészeti lelelek digitális megőrzésével kapcsolatos munkálatok is. A szerző a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ 1997-es létrehozásától napjainkig mutatja be kulturális örökségünk digitális megőrzésére létrehozott intézményeket és azok kezdeményezéseit (Nemzeti Digitális Adattár, Magyar Nemzeti Digitális Archívum). A külföldi projektek közül az Europeana szerepét, ill. a korábbi Minerva, Michael, DC-Net programokat villantja fel. A tanulmány áttekintést ad a Digitális Nemzeti Fejlesztési Program részeként 2017-ben elkészült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégiáról (KDS) és a benne definiált meghatározó két online szolgáltatásról, a Nemzeti Adattár Projektről (NAP) és a Magyar Internet Archívumról (MIA). Ez előbbi célja, hogy integrált keresőrendszerként szabványos felületen tegye lehetővé a digitális archívumokban való keresést. Az utóbbi a nemzeti könyvtárban (OSZK) az Országos Könyvtári Platform (OKP) keretében 2017-től teszt jelleggel archiválja tömegesen a nyilvános, magyar vonatkozású weblapokat.

For a long time, there was no comprehensive plan for the digital preservation of Hungarian cultural heritage, defining the tasks of public education and public collections. Previous digitization work in public collections has typically resulted in a fragmented digital content with different resolutions, and its coordinated use remains to be solved. Libraries considered digitization for preservation purposes as their primary task, and paid less attention to usageoriented digitization needs. In addition to the digitization of library and museum collections across Europe, work has already begun on the digital preservation of monuments, historic buildings and archaeological finds. The author presents the institutions created in Hungary for the digital preservation of cultural heritage and their initiatives (National Digital Data Archive, Hungarian National Digital Archive) from the establishment of the John von Neumann Digital Library and Multimedia Centre in 1997 to the present day. The international projects discussed include Europeana, as well as the former Minerva, Michael and DC-Net programmes. The study provides an overview of the Public Collections Digitization Strategy (KDS) compiled in 2017 as part of the Digital National Development Programme, and two major online services defined therein, the National Database Project (NAP) and the Hungarian Internet Archive (MIA). The former aims at enabling digital archives to be searched via a standardized interface within an integrated search system, while the latter has been massively archiving in the National Library from 2017 publicly accessible, Hungary-related web pages within the National Library Platform (OKP) project as a pilot.