A KD_1978_310_1 leltárszámú album/füzet, 547 db különféle csokoládé- és készítmény színes papírnyomatának egyike látható. Csomagolópapír, színes papírnyomat. Albumba/füzetbe ragasztott árucímke. Édesipari termék, ismeretlen kiszerelés "NEGRO" felirattal, nem szakadó paraffinált papírban. A dátum a leltárkönyv alapján. Az eredeti csomagolás ollóval kivágott részlete. Cukorkás-papír (paraffinozott papír fehérített szulfitcellulózból), egyszínű nyomat. Felül "Köhögés és rekedtség ellen" felirat. Középen a márka emblémája - egy kéményseprő. Alul "a torok kéményseprője a NEGRO" felirat olvasható. Az idők folyamán több magyarországi gyárban is készítették, - a teljesség igénye nélkül-: Győri Keksz és Ostyagyár, Csemege Édesipari Gyár, KŐBÁNYAI CUKORKAGYÁR N.V., stb. A cukorka nem a színéről kapta a nevét, hanem egy fűzfői vegyész Karl Negro, azaz Negro Károly (1841-1919) a névadója, illetve elnevezéséhez Negro Károlytól kapott névhasználati jogot. Más források szerint, Trianon után, Dreher Antal a kőbányai sörgyára mellett épített cukorkaüzemet, ahol számos külföldi cukrász állt munkába 1926-ban, köztük Pietro Negro Itáliából. Ő fedezte fel - mintegy véletlenül -, hogyan lehet a savanyú cukor gyártásakor fönnmaradó törmeléket mentollal, ánizzsal és még számos összetevővel ízesíteni. A Negrót az 1930-as évektől a Stühmer cég kezdte gyártani, a második világháborút követő államosítás után először a Budapesti Csokoládégyár, majd az 1960-as évektől egészen 1981-ig a Magyar Édesipari Vállalat gyártotta és forgalmazta. Az 1980-as évektől került a cukorka a Szerencsi Édesipari Vállalat és a Győri Keksz- és Ostyagyár tulajdonába. A privatizáció során a Szerencsi Édesipari Vállalatot a Nestlé, a győri kekszgyárat pedig a Danone vette meg, így a márkanevet a két multicég használhatta. A gyártás is két helyen folyt. A Győri Keksz Kit. 2006. október 13-án vásárolta meg a Negro cukorka gyártásának jogát a Nestlétől, így a márka 2007. január 2-tól a győri cégé Forrás: Budapest, 2005. (28. évfolyam) 6. szám június Ráday Mihály: A gangról a történelembe; Kisalföld, 2006. október 19. (61. évfolyam, 246. szám)