Pataki úgy dönt, hogy kilép a szövetkezetből - mert már lehet -, és Farkas Sándorral, a lányának szánt jövendőbelivel együtt újból magángazdálkodók lesznek. Mari viszont Mátét szereti, aki a saját életét összekötötte a szövetkezet sorsával, nem akar a régi módon élni. Egy lakodalomban Máté és Mari egymással táncolnak, boldogok, mint korábban a vásárban a körhintán. Pataki ekkor eltiltja a lányát Mátétól, Farkas meg sürgeti az esküvőt. Mari megtagadja az engedelmességet, mire Pataki dühében fejszét vág a lányához. A fejsze egy fa törzsében áll meg. Mari ezek után világgá indul. Máté a vasúti sínek között talál rá, hazaviszi, és bejelenti Patakinak, hogy feleségül veszi Marit. A konok parasztember kénytelen beletörődni: a család is, a társadalom is visszafordíthatatlanul megváltozott.

Pataki decides to leave the co-operative, because it is possible now and they will be private farmers again together with Farkas Sándor, the fiancé of his daughter. Mari, however, loves Máté, though Máté has bound his own life with the fate of the co-operative as well, he does not want to live in the old way. In a wedding party Máté and Mari dance with each other, they are happy, just like on the merry-go-round not so long ago. Pataki forbids his daughter from Máté, Farkas urges the marriage. Mari protests, Pataki in his anger throws an axe to her, Mari in return leaves the parents' house. Máté finds her between the rails. He takes her home and announces to Pataki, that he will marry Mari. Pataki is compelled to admit: both family and society have changed irretrievably.