Lőcse az 1930-as, 1940-es években

A legértékesebb oltárok közé tartozik. A templom északi hajója elején van. A predellán a trónuson ülő Krisztus, két oldalán két címerrel: Lőcse város és a lengyel sas címerrel. Ebből arra lehet következtetni, hogy az oltár megalkotásához a Jagelló fivérek járultak hozzá anyagiakkal, amikor 1494-ben Lőcsén volt titkos találkájuk. Ezért időnként a tizenhárom szepesi város oltárának is nevezik. Abban a fafaragó műhelyben készült, amely Pál mester megérkezése előtt működött és ahol Szent Péter és Pál oltárát is megalkották. A hatalmas szekrényt Boldogasszony ember feletti méretű (180 cm) szobra tölti ki. Kezében a kisdeddel, fején koronával. Lehulló palástját két angyal tartja. A szekrény oldalán női szentek szobrai láthatók: Szent Borbála, Szent Dorottya, Szent Katalin és Szent Margit. Néhány kisebb szobor a fiálisán is található: Fájdalmas Krisztus két angyal között és Szent Jakab apostol. A Mária-ciklus ikonjait a szárnyakon lévő képeken láthatjuk. A nyitott oldalon a Jó Hírrel, Erzsébet meglátogatása, Születés, Három király látogatása. A zárt oldalon: Krisztus körülmetélése, menekülés Egyiptomba, az ártatlanok gyilkolása, a tizenkétéves Krisztus a templomban, Krisztus megjelenik Máriának a feltámadása után, Krisztus mennybemenetele, Boldogasszony halála és Boldogasszony megkoronázása. A képeket egy rendkívül tehetséges festő festette. A képeket 1872-1873-ban a soproni Storno Ferenc restaurálta, az oltárt akkoriban Belicky Lajos javította meg. A két világháború között az oltár a szlovák gótika kiállításon volt Prágában. 1996-1997 között Svetková Anna, Székely Lajos, Maták Juraj, Siváň Štefan, a lőcsei Állami Restauráló Műhely munkatársai újították fel.

Lőcse, és az egész Szepesség első számú egyházi látnivalója, a lőcsei főteret uraló, háromhajós Szent Jakab-templom, a Felvidék második legnagyobb gótikus temploma.

Szent Jakab-templomot a XIV. század elején kezdték építeni, évszázados munkálatok során alakult ki az álbazilikás, háromhajós csarnoktemplom. Hossza csaknem 50 méter, szélessége meghaladja a 20 métert. Gótikus Szent György kápolnája a munkálatok vége felé (1392) épült északi feléhez. A templom várost meghatározó sziluettje a XIX. században nyeri el végleges formáját, számos tűzvészt követő újjáalakításának „köszönhetően”. A templom bővülése párhuzamosan folyt a város gazdasági fellendülésével, Mátyás fogadására épült 1474-re a déli előcsarnok a felette lévő kápolnával (Corvini oratórium), ugyanekkor a Thurzók költségén az északi előcsarnok és a nyugati orgonakarzat is elkészül. A század végén itt találkozik a négy Jagelló fivér is, ennek mementója a Máriahó-oltár. A tornyon kívül épségben, sőt további díszítésekkel vészeli át a reformáció és a várostüzek rombolását. Még a nagy 1747-es tűzvész is csak kisebb pusztítást végez, bár a Thurzó-család sírhelyét eltávolítani kényszerültek. A XIX. században felújítják orgonáját, valamint a kor ízlésének megfelelő színes ablaküvegeket kap.