Egy szokatlan örömteli májusi nap Aggteleken, a Petőfi Művelődési Házban, az egykori iskolában 57 éves osztálytalálkozó – 1952 – 2009- megrendezésére került sor „Kiültek az „idősödő nénik”a padra,kispadra...”c. ének igazi változatát mindenki ismeri!Fáj a szívem,hogyha arra gondolok,ez is lassan a múlté...,kiülni a padra,a kapu elé. Már csak egy-két pad van a faluban,ahová kiültek,kiülnek az asszonyok /s elvétve férfiak is/,de ezt nem csupán a padok hiánya okozza,hanem főképpen a bezárkózottság,a televízió hatása. A „38-asok” /1938-ban születettek/ viszont ki-kiülnek és eltrécselnek a régi időkről,a megszépült múltról,amire jobban emlékeznek,mint a jelenre. Egyik nap – szokásom szerint – szóba elegyedtem egy „38-assal” - Tóth Béláné Bósa Boriskával. Út közben voltam,anyukámat – Szijjártó Lajosné Horkay Évát - a másik „38-ast” kísértem. Boriska néni kinn ült azon a bizonyos padon...Viccesen megjegyeztem nekik:”Csinálok még én egy 38-asok találkozóját!”Erre Boriska néni: „Évikém!Addig csináld,amíg Irénke itthon van Kanadából,mert ki tudja,hazajön-e még valaha". A másik egykori osztálytárs – Szűcs Irénke - elkerült a messzi Kanadába és 40 év alatt most volt itthon másodszor. Na,gondoltam,ezt kalap alá kell ütni gyorsan,mert kb. két hét van a repülő indulásáig. Nekiláttam a munkának:gyűjtöttem az információt /osztálynévsor,akkori tanítók stb./,beszélgettem,kutattam /osztálynapló,életük alakulása/. Szereztem régi és új fotókat a 38-asokról.Összeállt az anyag,következett a képek szelektálása, másolása,nyomtatása. Köszönet az Aggteleki Általános Iskola igazgatónőjének,aki engedélyezte az iskola „irattárában” /pincében/a kutatómunkámat. Sajnos a régi osztálynaplók közül csak az 1953-ban végzettekét találtam meg. Kimentek a meghívók,elkészült a fotókiállítás,megjöttek a gyönyörű gyöngyvirágcsokrok Szinből. Titokban ment a szervezkedés,így óriási volt a meglepetés a 7 asszony számára. Ennyien maradtak a 17 fős osztályból. A meghívásnál volt olyan,aki nem akart eljönni,de családtagjai rábeszélték és utána nagyon-nagyon boldog volt,hogy eljött!! Elérkezett a nagy nap...Mint minden osztálytalálkozó ez is névsorolvasással kezdődött, s közben egy perces néma csenddel adóztunk az elhunytak emlékének. Három emberről nem tudunk semmit,hatan pedig már nincsenek közöttünk. Tamás Ica a Balaton mellé került,s nem olyan régen járt itthon,ezért nem tudott újra eljönni. Jelen voltak: Bartók Margit,Bósa Boriska,Horkay Éva /akit mindenki Julcsikának hívott mindig,mivel az apukája elnevezte így,amit ő nagyon nem szeretett/,Ligner Margit,Pomaj Gizike,Szűcs Irénke és Szűcs Margit. A Baráti Kör Aggtelekért Egyesület néhány tagja – Bástiné Irénke, Bokrosné Katika,Juhász Marika, Kövér Feri bácsi, Kövérné Melánka,Szakalné Irmuska – segítségével elkészült az isteni finom gömöri étel, a gulka, a sokak által szeretett herőce és más finomságok. Feri bácsi volt az „ügyeletes italos”,akiből a végén „italos ügyeletes”vált. Az egyetlen férfi a hölgykoszorúban piros rózsával köszöntötte a hölgyeket!!A baráti kör lelkes gyerkőcei kérésemre azonnal benne voltak a szokatlan buliban!Ők a Gyermekszínjátszókörünk tagjai,akik szereplésükkel nagyon széppé tették,színesítették rendezvényeinket. Felejthetetlen maradt Horkay Lackó előadásában a „Kis lak áll a nagy Duna mentében”,az ovis Szűcs Viola éneke,a Tóth Bogi gitárjátéka /Máté Péter:Elmegyek/, Tóth Marci Anyák napi köszöntője,Horkay Hajnalka furulyajátéka /Vágyódás a tavasz után/,Balázs Anna és Eszter,Dusza Klaudia,Temeszki Petra,Horkay Andika,,Szűcs Klaudia és Várfalvi Mercike szavalata,tánca. Még meghatóbbá tette a gyöngyvirágátadást,a mamák köszöntését az a tény,hogy a gyermekek közül többen a nagymamájukat köszöntötték. Megható jelenet volt,ahogyan ültek ezek a valamikori diákok a róluk készült régi és új fotók között. Az ünnepi vacsora után következett a játék!Egy kört alakítottunk ki a székekkel,s középen egy pezsgős üveg,amit pörgettem jó párszor. Akire nézett az üveg szája,az volt a felelő. Több tucat kérdés felgyülemlett bennem a háború utáni iskolás évekről,iskolai életről. Annyira tetszett ez a kérdés-felelet játék a hölgyeknek,hogy mindenki egyszerre akart válaszolni,mesélni. Meséltek körmösről,jó tanítókról,a háborús világról,fából készült szandállról,barlangi túrázásokról.Elmesélték,hogy jobb volt a világ,jobbak voltak az emberek és igazabbak,őszintébbek az ünnepek.Szívből ünnepeltek,minden „március 15-öt”március 15-én és minden Anyák napját május első vasárnapján.A tiszteletet megadták szülőknek és tanítóknak egyaránt,mindenkinek.Nem volt olyan,hogy valaki mellett köszönés nélkül mentek el az utcán.Nem voltak csillogó-villogó ajándékok,de volt kukoricaszem és babszem,amikkel nagyszerűen lehetett malmozni.Sok közös játékot játszottak az iskolaudvaron.Nem volt tornaterem,de volt sport kinn a szabadban,a jó levegőn.A szép élményeket – a szép magyar ruhában a táncos fellépéseket – és a szomorúakat – a háborút - is mesélték.A kb.négy órahosszás találkozó végén kértem,énekeljenek egy „csintalan”dalt.A csintalan után énekeltek egy gyönyörűt is...”A csitári hegyek alatt...”.Hálás szívvel tért mindenki haza,s reménnyel,hogy talán még nem késő közelebb hozni egymáshoz az embereket,hogyha több ilyen találkozót szervezünk.Talán a „kinti” - kanadai – magyarok összefogását is erősíthetjük icipicit,hogyha Irénke néni mesél nekik az összefogásról,mert sajnos már ott sem elég erős.Tudom,neki nagy erőt ad ez a találkozó a további években a kinti léthez,s még haza fog jön ebbe a kis faluba újra,mert HAZA CSAK EGY VAN!!! A „csintalan”dal: „A csongrádi bíró lánya,Mariska babot főzött vacsorára,csuhajja. Nem jól főzte meg a babot, A bíróban kicsirázott,ki,te,kicsoda... A csongrádi bíró lánya,Mariska.” Milyen is volt akkor az élet Aggteleken a helyi iskolában visszatekintve ennyi év távlatából? Kérdések és válaszok... 1.Hány tanuló volt akkoriban?100-110 gyerek. 2. Hol volt az iskola 1944-ben? A mai iskola régi épületében, meg a kultúrházban /1950-ben/,amíg az iskolát bővítették,azután két tantermes lett. 3. Hányan voltak egy osztályban? 1-től 4-ig,5-től 8-ig egyben. 4. Kik voltak a tanítók?Csíszár Barna bácsi igazgató,Bata Józsefné alsós,Csíszár Klára és Szemán József felsős tanítók. 5. Hogyan kellett köszönni az iskolában?Jó reggelt kívánok!Aztán minden reggel mondani kellett a szorzótáblát,együtt az osztály,állva. 6. Voltak-e „hetesek”?Igen,mindig jelentettek a tanítónak. 7. Délelőtt és délután felváltva folyt a tanítás?Igen.Reggel 8-ra,a másik fele délután 1-re. 8. Milyen iskolai foglalkozások voltak a tanítási órákon kívül?Festés,cipőpucolás,varrás.Utóbbinál tanítottak zoknit stoppolni,láncöltést,azsúrozást,tömést,szálöltést.A Kenderföldön megmutatta Barna bácsi,az igazgató,hogyan kell krumplit ültetni.Elvitte a gyerekeket gyalog Égerszögre a pálinkafőzdébe megmutatni,hogyan készül a pálinka.Út közben többször meg kellett állni és mondani:”Előttem van észak,hátam mögött dél,balra a nap nyugszik,jobbra pedig kél.”Csipkézni is együtt mentek az osztályok.Minden évben többször jártak kinn a barlangnál. Egyszer ott főzött csanállevest Barna bácsi,amit megkóstoltatott a gyerekekkel.Csíszár Barna és Klára testvérek voltak. 9. Legkedvesebb iskolai ünnepélye? Március 15-e ,kinn a barlang bejáratánál táncoltak is a tanulók...”Gólya,gólya..” 10. Milyen volt az iskolai egyenruha?A lányok kötényt hordtak,a fiúk köpenyt.Ünnepélyeken kisdobos és úttörő egyenruhában kellett lenni. 11. Milyen iskolai büntetések voltak és milyen bűnökért?-Térdeplés a sarokban. Ezt órai beszélgetésekre kapták a tanulók. Pacsit – hogyha csúfolta egyik a másikat,akkor nyújtani kellett a tenyered. 12. Milyen „frizurát”hordhattak a lányok? Csak befonott haj volt. 13. Legszebb iskolai élménye? „Miki után te következel!”Miki mindig rosszalkodott,s a kis Horkay lány csak nevetett és ezért mindig ezt mondta neki Barna bácsi. 14. Voltak-e iskola kirándulások?Mindig a barlangba mentek.Aggteleken is,Jósvafőn is. 15. Milyen játékokat játszottak az udvaron? „Beültettem kis kertemet a tavasszal...,”Tüzet viszek...”,”Iskola”,”Piri,Feri,Zoli,Sári...”,”Adj király katonát”. 16. Milyen volt egy tornaóra?Magasugrás – két oszlop volt beásva,s keresztben rátéve egy mogyorófabot.Hogyha nem ugrottad át,akkor a „vorzimmerben”kellett térdepelni. 17. Miben látszott meg a különbség a gazdag és szegény gyermekek között?Az öltözködésben.A szegénynek szandája fatalpból készült és egy szíjból. 18. Kivételezett-e a tanító?Nem! 19. Hittanórák hol és hogyan zajlottak a „kommunizmus idején”?Az iskolában a pap tartotta,nem foglalkozott a politikával,nem félt. 20. Voltak-e év végi vizsgák?Igen.1952-ben,nyolcadik végén Ragályon vizsgáztatták a végzősöket.Algebra,kémia,egészségtan,fizika,történelem és magyar nyelvből. Pecze Imréné Baráti Kör Aggtelekért Egyesület elnöke