Hej Veres Béla tanító úr! Fiatalon még,amikor Aggtelekre került a mi kis falunkba tanítani,rég volt,talán igaz se volt.Én a 11-12 éves kislány,amire visszaemlékszem 60 év után.Szerettük,tiszteltük,nagyon sokra megtanított minket.A négy felső osztályt tanította,de ezen kívül még volt ereje magántanulókkal foglalkozni minden nap délután.Nagyon szigorú volt,nem volt mese,mindig tudni kellett a leckét.Minden nap felkérdezte,mert az egész évi anyagból Putnokon egyszer feleltünk.Velünk jött a lovasszekéren a vizsgákra,de egész úton mindig magyarázott.Régen volt.A jó eredményemért elvitt Miskolcra két napra.Milyen öröm volt ez nekem!Biztosan nem emlékszik tanító úr,hogy amikor kihúztuk a tételeket a polgári iskolában,az egyik fiú leejtette.A fiúk sokat kaptak,rosszak voltak. Aztán arra is emlékszem,a háború alatt nagy zúgással jöttek a repülőgépek,de tanító úr még akkor is a falut járta,s ahonnan egy kis fény szűrődött ki,még most is fülembe cseng a hangja:Azonnal zárják be az ajtót! - kiabálta. Ennyire emlékszem. Horkay Boriska /szül.1934.12.08./