Mesterművek a bankjegytervezés aranykorából
A pengő és a korona művészeti szempontból különleges bankjegytervezési megoldásaikkal koruk igazi mesterműveinek számítottak. Az aprólékosan kidolgozott mintázatokon túl, amelyek a kor kifinomult grafikai-művészeti kultúráját tükrözik, sajátosságuk, hogy portrérajzaikon, neves személyeken túl (mint például Tinódi Lantos Sebestyén), egyszerű közemberek is láthatók, többek között Rudas Valéria, bényi palóclány, illetve Tóth Rózsi az 5-pengősön, vagy Lendvay Lúcia székesfehérvári lakos, aki az egymilliárd millpengősön pózolt. Ismeretlenségük ellenére a „pénzmodellek" személye néha a média és a közérdeklődés tárgyává vált.
A pengő és a korona díszes grafikai megoldásai a bankjegytervezés azon időszakában születtek, amely az illusztrációk aranykorához, az 1880 és 1930-as évek közötti időszakhoz köthetők. Ugyan a szakemberek művészettörténeti szempontból általában nem tekintik önálló időszaknak, jelentősége azért kiemelkedő, mert ezidőtájt – fényképillusztrációk híján – a nyomdaipari szemléltetőábrák készítésekor központi szerep jutott a grafikai ábrázolásnak.
A grafikai munkák iránt jelentkező óriási igény magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért jött létre akkortájt oly nagy mennyiségű, kiváló művészeti értékkel rendelkező grafika, valamint arra is, hogy miért vált a grafikai ábrázolás ezidőtájt kifinomultabbá. A kor illusztrációs trendjeinek hatásán túl, feltehetőleg ez a kifinomultság tükröződik a korona és a pengő illusztrációin is.
Ajtót nyitni a kincsvágy ördögének? - Nézetek a korona idejéből
„Mióta általános csere-egységül föltalálták a pénzt, azóta minden egyéb hatalom eltörpült ennek az új hatalomnak rendkívüli hatása mellett. Ez lett az emberiségnek egyfelül áldása, másfelül átka. Azzal, hogy a rendkívül nehézkes cserekereskedés helyett sokkal könnyebb módot nyújtott az értékek megforgatására: áldást hozott az emberiségre; de azzal, hogy az értékeknek mentül gyorsabb megforgatásával munkára hívta az ügyes élelmességet: ajtót nyitott a kapzsiság, a kincsvágy ördögének is.” - Zalamegye, 1895
A pénz azon túl, hogy az elszámolás, és a különféle ügyletek nehezen nélkülözhető, valamint a vagyontartás egy lehetséges eszköze, a hatalom eszköze is, amelyből meglehetősen nagy mennyiségre van szüksége azoknak, akik hatalomra és befolyásra szeretnének szert tenni a társadalomban. Ezt az osztrák-magyar korona korában is így vélték:
„Pusztán a tudás, az értelmi és érzelmi kiválóság nem képezik bázisát a modern előkelőségnek. Ellenben a pénz, a vagyon (tudás és szellemi, erkölcsi kiválóság nélkül is) mindenkinek biztosít bizonyos fokú társadalmi előkelőséget.” - Zalamegye, 1895
Női modellek az osztrák-magyar korona arcképein
Az 1892-ben bevezetett osztrák-magyar korona portréi közül némelyikhez ismeretlen, másokhoz ismert személy állt modellt. Az egyik ilyen közismert modell volt például Mina Wiesmüller operaénekesnő, akinek portréját férje, a grafikus Heinrich Lefler készítette. Wiesmüller asszony az 1000 és a 10000 koronás bankjegyen is szerepelt.
Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel!
És valóban! Ugyanis a húszas évek végén egy kétszáz pengős havi jövedelem elég jó fizetésnek számított. A pengő elnevezést már a pénznem bevezetése előtt is használták minden olyan fémpénz megjelölésére, amely -szilárd felülethez ütve - szép, pengő hangot hallatott. A pengő népszerűségének oka (a kedvelt portré-ábrázolásokon túl) feltehetőleg abban rejlett, hogy stílusjegyeiben eleinte olyan közkedvelt megjelenésű bankjegyekhez való hasonlóságra törekedtek, mint a dollár, az ábrázolások - például portrék - tekintetében pedig az osztrák korona volt az etalon.
A pénz hátoldalára gyakran tájképeket, városképeket, épületeket ábrázoló festményekről, vagy egyéb művészi alkotásokról, például szobrokról készült rajzok kerültek. A harmincas években, főként Horváth Endrének köszönhetően a pengő arculata megújult. Munkái a magyar bankjegy-grafika iskolapéldáivá váltak, új korszakot teremtve ezzel a bankjegytervezésben. Érdeme vitathatatlan, habár igaz, hogy időnként Helbing Ferenc bankjegyterveit is felhasználta saját munkáihoz.
Akiből sztárt csinált a 10-pengős
A fiatal Böhle Mária alkalmi munkásként segédkezett annál a cégnél, amelyben édesapja nyomdászként dolgozott. Az apuka ötlete volt, hogy leánya álljon modellt a 10 pengőshöz. Később ez tette ismertté őt, a korabeli sajtó ugyanis nagy érdeklődést tanúsított a modell személye iránt. Például az Est című napilapban egy vele készült interjú is megjelent. Rajongótáborának tagjai közül néhányan még házassági ajánlattal is megkeresték őt. A Magyar Nemzet 1939-ben nyereményjátékot hirdetett „Ki ez a nő, akiért milliók rajonganak?" címmel. A modell, miután felismerte magát a képen, megpályázta a nyereményt, így két könyvet nyert. Az egyik könyvben lévő idézet olyannyira emlékezetébe vésődött, hogy még idézni is tudta fejből, amikor 1987-ben Leányfalusi Károly felkereste öt:
"Én vagyok a pénz, a bér, a bolt, az ár, engem mindenki szerelme vár. Apa fiú ellen, kés a testvér ellen, a világ áll vérben, értem, értem, értem, mert én vagyok a pénz!" - Az érem. 1987
Erdélyi Károly
Forrás
- Leányfalusi Károly: Bőle Mária arcképe a 10 pengős bankjegyen. (1987). „Az érem” (43). 2.
- Rádóczy Gyula, Tasnádi Géza: Magyar papírpénzek. Budapest, (1992). ISBN 9637434119
- Holmár Zoltán: Női modellek a magyar bankjegyeken. (szon.hu) 2016. szeptember 4.
- MTI: Nyolcvanéves lenne a pengő. (index.hu) 2006. december 30.
- „Pénz és előkelőség" (1895). Zalamegye, (14). 5.
- Borítókép: "10 Pengő from Hungary" (wikimedia.org), (PDM)
