Történelmi tárlatvezetés a „Világ Legszebb Kávéházában”

Annak ellenére, hogy számos kort és történelmi változást megélt, a több mint 125 éves múltra visszatekintő New York kávéház a mai napig töretlen lelkesedéssel várja vendégeit. Népszerűségét és gyönyörűségét igazolja, hogy 2011-ben a világ legszebb kávéházának választották, a szálloda pedig 2013-ban elnyerte az év szállodája díjat. Visszatekintésünkben a kávéház történelme, a hozzá fűződő legendák olvashatók, és fény derül arra is, vajon mi lehet az a „kutyanyelv”.

Café New York a budapesti Nagykörúton

Café New York a budapesti Nagykörúton – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND

Történelme

429291.jpgA legendás kávézót Max Aufrichtnak köszönhetjük, kitartásának, rátermettségének és tudásának. A magyar tanító a 19. században érkezett Budapestre, ahol ambíciójának köszönhetően kitanulta a jogász szakmát és elsajátította a francia nyelvet is. Ezután nem sokkal Párizsba utazott, ahol megismerkedett a New York biztosító társaság igazgatójával. A találkozás végül üzletté alakult, ennek következményeként, magyarosított nevén Arányi Miksa megbízást kapott a társaság magyarországi hálózatának kiépítésére, így szükség volt egy székházra is. Hauszmann Alajos tervei alapján 1894-re készült el az eklektikus stílusú épület, ami a Nagykörút legelegánsabb ékköveként tündököl a mai napig. Tervezésénél minden apróságra odafigyeltek. A belső tereket csavart márványoszlopok választották el egymástól, valamint Senyey Károly szobrásznak köszönhetően külső szobordíszek teszik teljessé az épület pompáját. Az elkövetkezendő 100 év alatt az épület megérett a renoválásra, így 1990-ben hosszú időre bezárt, majd 2000-ben kezdte el a rekonstrukciót az új tulajdonos, a Boscolo-csoport. Majdnem 6 évnyi átépítés után, Maurizio Papiri és Tihany D. Ádám tervei alapján született újjá az épület, ami így 2006-ban nyitotta meg ismét kapuit.

A New Yorkhoz fűződő legendák

641047.jpgEgyesek szerint az 1894-es megnyitón Molnár Ferencet és társait annyira lenyűgözte a palota, hogy kulcsát a Dunába dobták, így az soha ne zárhasson be. Ez azonban aligha történhetett így, hiszen a megnyitó évében Molnár Ferenc még az iskolapadot koptatta, ezért nem valószínű, hogy olyan társasági körökben mozgott, hogy ott lehessen egy ilyen nívós eseményen. Éppen ezért a kávéház képviselete leginkább bizonyíték hiányában legendaként kezeli a történetet. Érdekesség, hogy ezt újragondolva a vezetőség 2014-ben a Dunába dobta a kulcsokat, hogy „ha állandóan nem is, de legalább még 120 évig nyitva legyen”.

A bejárati ajtó mellett található a kávéház leghíresebb freskója, amin megjelenik a Szabadság szobor, és amihez szintén kapcsolódik egy legenda. Egyesek úgy gondolták, hogy a freskó előbb készült el, mint hogy New Yorkban megjelent volna a szobor. Bár meglepő és hihetetlen lenne, de a valóság távol áll a feltételezéstől, mivel a szobor felállítása majd 10 évvel korábban történt, mint a kávézó megnyitása.

New York és a művészet

641914.jpgA kávéház megteremtette azt a közeget, ahova ugyanazzal a kedvvel tért be egy arisztokrata, mint egy közember, ahol mindenkinek volt hely, és amit mindenki a magáénak érezhetett. Ennek ellenére már a megnyitón nagy számban képviseltette magát az irodalmi- és művészvilág. Irodalmi kávéházzá a Harsányi testvérek vezetése alatt vált. Ez köszönhető volt egyrészt Harsányi Adolf irodalomszeretetének, valamint nem utolsó sorban Reisz Gyulának, aki rengeteg fiatal íróval, költővel ápolt jó kapcsolatot, így amikor a Fiume kávéházból átszerződött, barátai egyszerűen követték.

A New York adott otthont többek között a Pesti Napló szerkesztőségének, és ez volt az otthona a Nyugat folyóiratnak is. Mindenkinek megvolt a helye, a kritikusok a „veseasztal” környékén telepedtek le, valamint szokásos helye volt a „Nyehó” – ahogy ők nevezték – a képzőművészeknek is.

429888.jpgElőfordult azonban, hogy a művészeknek nem volt pénzük, hogy ételt is rendelhessenek, ezért Harsányiék bevezették az „írótálat”, más néven a „kis irodalmit”, a tálon hideg hús, sajt és kenyér volt, amit az írók olcsón vagy akár hitelre is kaphattak. Emellett segítség volt még számukra a kávé mellé járó „kutyanyelv”, ami egy hosszúkás írólap volt, amihez tinta is járt. Később ezt a szolgáltatást beszüntették – Krúdy elbeszélése alapján azért, mert „Karinthy leöntötte tintával a szürke kanapét”. Heltai Jenő így fogalmazott a New York kávéház kapcsán:

„A pazar Newyork kávéházban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat, megigazították a körmödet (...) a kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni. Mindig akadt benne egy-egy megüresedett játékszoba, amelyben két újságpapirossal letakart nádszéken egy-két órát alhatott az ember”

Besze Dóra
ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet
hallgatója

Források:

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!