Miskolcon 1834-ben történik az első utalás arra, hogy a cukrászat mestersége megjelent a városban, egy bizonyos Zuan Rudolf „czukkor sütemény készítő" mester ugyanis ekkor kért letelepedési engedélyt Miskolc városától. Kezdetben az ország többi városaihoz hasonlóan, francia és olasz hatás érvényesült a cukrászatban; a miskolciak főleg Franciaországba igyekeztek, hogy ott sajátítsák el a mesterséget.

Megay Róbert szülei apai ágon Gyulafehérvárról, anyai ágon Kiskarándról és Nagyváradról származtak. Szülei kezdetben Zalatnán éltek, 11 gyermekük közül négy itt is született. A család innen Fogarasra, majd Kassára költözött, a szülőknek végül Kassa városa jelentette a végső állomást, a letelepedést, és a fennmaradt hagyatékból úgy tűnik az egzisztenciát is, mert a család igen tehetősnek számított.

Megay iskolai tanulmányai már Kassához kötődnek, itt végezte az állami főreáltanoda osztályait. 15 éves volt, amikor Kassán kiállították a munkakönyvét, mely szerint először a kassai Kriegerbuck Ferenc cukrászmester mellett lett segéd, majd egy év múlva, 1885-ben Naukum György mester mellett sajátította el a szakmai ismereteit. 1888-ban már Miskolczy István mellett Rimaszombaton dolgozott.

Miután becsületesen végig dolgozta az öt évet, csak a mestervizsga hiányzott. Hogy ez hol, és mikor történt, az rejtély, azt viszont tudjuk, hogy mestervizsgájakor már Miskolczy mester lányával járt jegyben. A fiatal pár első útja Rimaszombatból Miskolcra vezetett, ahol Megay megnyitotta első üzletét. A bolt a Széchenyi utca akkori Rósenfeld Pál-féle házának földszintjén, a mai Széchenyi u. 36. sz. alatt lehetett. Működésének első éveiről nem sokat tudunk, mindenesetre az üzlet személyzetéről készült fénykép alapján úgy tűnik, az üzletnyitást követő rövid idő alatt már 8 fős személyzet munkálkodott a cukrászdában.

Az üzlet enteriőrje alapján Miskolc egyik legelőkelőbb cukrászdája volt. Egy amatőr fotó szerint a bolt kívülről szerényebb külsejű volt, de ezt az üzletbelső maximálisan kompenzálta. Sajnos a berendezés nem maradt fenn, ugyanis 1909-ben gázrobbanás történt a cukrászatban.

A baleset közvetlen előzménye volt, hogy Megay még korábban üzletének egy részét bérbe adta Rósenberg Sándornak, aki ott saját üzletet kívánt berendezni. Az átalakítások közben különféle szerelési munkálatokat is folytak a helyiségben, ezért nem lepődtek meg annyira, amikor a baleset napján már koradélután gázszagot éreztek a cukrászdában, a gázcsapokat ezután el is zárták. Kicsit később, fél öt felé Megay felment a padlásszobába, és az egyik gázlámpa mellett cigarettára gyújtott, ekkor következett be a robbanás. A Miskolczi Napló február 25-i tudósítása szerint „...a robbanás borzasztó erős volt. A kávéskonyhában lévő kávéslányt átdobta a széles márványasztalon. Itt volt a robbanás pillanatában Megay Róbertné is, akinek nagyobb baja nem esett, de a rémülettől szólni sem tudott. A két cukrászlány szintén a cukrászdában volt. Szerencsére a cukrászdának az utca felé eső részén, a bal sarokban voltak, ahol a robbanás kárt nem okozott. Abban a pillanatban, amikor a gáz felrobbant, a kávéskonyhát a cukrászda helyiségétől elválasztó fal nagy tükrei összetörtek, és a robbanás ereje a cukrászda óriási utcai kirakat ablakát szétvetette.”

A kárfelmérésből kiderül, hogy a robbanás összezúzta a cukrászda hátsó részének berendezését és a kávéskonyhát is. Mivel a baleset a hátsó, Szinva felőli oldalon történt, érthető, hogy az itteni részek károsodtak elsősorban. Csodával határos módon, az asztalokon elhelyezett áruk, sütemények, cukorkák érintetlenül maradtak. Megaynak azonban súlyos égési sérülései keletkeztek. A haja, szakálla, bajusza teljesen lepörkölődött, a nyaka, arca súlyos égési sebekkel volt tele, és a kezei is megégtek. A szomszédban lakó dr. Singer Henrik kórházi tb. igazgató főorvos volt az első, aki a sebesültet orvosi segélyben részesítette. Egész éjjel lakásán ápolták, később inkább átszállították a szanatóriumba.

A cukrászda működése azonban tovább folyt. Egy 1910-ben kelt képeslapon, amelyet Megay édesanyjának, Megay Gusztávnénak címzett, az is látszik, hogy a robbanás után új helyre költözött nemcsak a család, a cukrászda is. Az üdvözlőlap érdekessége, hogy írója feltüntette rajta, melyik házban volt korábban, „itt voltam azelőtt", és hová költözött, „ez az én házam". Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a balesetet követően üzletét és lakását feladta, majd megvásárolta a Szemere-Széchenyi utca sarkán álló, ma már nem létező épületet, ahol egy év alatt kialakította új boltját. A Széchenyi és Szemere utcák találkozása, még manapság is sokaknak csak a „Megay-sarok". Érdekesség, hogy az épület lebontása után egy újabb fogalomkör kapcsolódott a helyszínhez, a „villanyrendőr”. A betontalpon álló rendőrlámpa elhelyezését követően (1957-1958) mint tájékozódási- és találkozási pont élt sokáig a „villanyrendőr” a miskolciak emlékezetében.

Hogy milyen finomságok voltak kaphatók Megaynál? A fennmaradt árjegyzék szerint tiroli „candirozott" gyümölcs, karamellirozott gesztenye és gesztenyepüré. Emellett az üzlet nagy választékban tartott különféle befőtteket is, de a Milka és a Lindt csokoládék is szerepeltek a kínálatban. A leghíresebb finomság azonban kétségkívül a Bohém-torta volt, amellyel Brüsszelben díjat is nyert Megay úr. Sajnos a "Bohéme"-tortáról semmilyen tárgyi emlék nem maradt fenn. Annyi biztos csupán, hogy csokitöltelékes volt, négyzet alakú, és 2 koronába került

A már említett József főherceg és a Bohém-torta találkozását a napilapok tudósításaiból ismerjük. A fenséges vendég, József főherceg 1910-ben már másodjára járt Miskolcon, ekkor Szikszón egy hadgyakorlatot szemlélt meg. Onnan gépkocsival érkezett Miskolcra, ahol az étkezést követően előkerült a díjnyertes torta is. A Miskolcz napilap beszámolója szerint másnap Megay levelet kapott, melyben az alábbi kérés állt: „…Kérem szíveskedjék két darab „Bohémé" tortát a mellékelt postai szállítólevéllel Ő cs. és kir. Fenségének azonnal elküldeni. József főherceg Ő cs. és kir. Fenségének igen ízlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges asszonyt ezen küldeménynyel kellemesen meglepni. Csak friss, kifogástalan árut tessék küldeni, mert igen fontos, hogy jó legyen. Levelet beletenni a csomagba nem szabad, sem számlát mellékelni. Tisztelettel és üdvözlettel Báró Bottmer.” Hogy hogy ízlett a torta nem tudjuk, de az biztos, hogy később a Megay-termékek nemcsak Miskolcon, hanem országszerte, sőt külföldön is elérhetővé váltak.
A háborús évekről nem sok dokumentum maradt fenn. Megay bár katona nem volt, a miskolci 34. sz. gyalogezred állományába tartozott. A háborút követő években is zavartalanul működött az üzlet, melyről vizsgálati ívek is tanúskodnak. A mester 1922. április 26- án, 52 éves korában hunyt el, korai halálához minden bizonnyal hozzájárultak a robbanáskor szerzett sérülései, amelyeket soha nem sikerült kihevernie. A mindszenti temetőben helyezték nyugalomra, síremléke mindaddig állt, amíg a Szilágyi Dezső utca meghosszabbításával a 3. sz. főút Miskolcon átvezető szakaszának megépítésére sor nem került.

Megay Róbertné özvegyi jogon tovább üzemeltette a cukrászdát, hisz maga is cukrászfamíliából származott. Ugyan később a szakmai ismeretekben járatos özvegye megszüntette a régi üzletet, de 1926-ban új iparengedélyt kért. A Széchenyi u. 42. számot viselő ház emeleti része továbbra is a családé lehetett, de műhelyt már az akkori Vörösmarty u. 13. sz. alatt üzemeltettek. Megayné 1928 áprilisában ezt a műhelyt felszámolta, és áthelyezte a Széchenyi u. 78. sz. alá. Bár a bérelt üzlet vezetője ekkor már valójában a legidősebb fiú, Megay Gusztáv volt. Később az 1935/1936. évi miskolci cím- és névtár már nem említi a Megay nevet a bérlők között. Az akkori földszinti helyiségben találjuk viszont Schatz Mihály süteményárust, aki nagy valószínűséggel Megayék utódja lehetett. Így ért véget a legendás cukrászda története, amelynek fénykora kétségtelenül az 1905-1910-ig tartó időszak volt.

TÉ

Forrás:

Dobrossy István: „Megay"-Cukrászdák Kassán, Rimaszombaton és Miskolcon

Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes"-mesterségek Miskolcon