Ybl Miklós, a historizmus nagybetűs mestere
Ybl Miklós a 19. század legnagyobb hatású hazai építész mestere, aki már ifjú korától kitűnt tehetségével. Elismert építészként pedig kortársai között emelkedett ki rendkívüli munkabírásával, irodájában nem csupán vezetőként dolgozott, hanem a tervezés csaknem valamennyi fázisát maga végezte, vagy legalábbis felügyelte. Az Ybl-életmű műfaji gazdagsága jól mutatja milyen sokszínű alkotó volt, pesti bérházaktól az Operaház épületén át, a nagyszabású Várkert Bazár komplexumig munkásságának java ma is meghatározza a főváros arculatát. Legfrissebb válogatásunkban életműve előtt tisztelgünk.
Mester és tanítványa
Ybl Miklós 1814-ben született Székesfehérváron, családja eredetileg osztrák származású. Mivel az ifjú Miklós rajztehetsége korán megmutatkozott, ezért a bécsi Polytechnikumba küldték tanulni, hazánkban ekkor még nem volt hasonló oktatási intézmény. A korabeli céhes keretek között működő „építészképzés” jellemzője volt, hogy a fiatal növendékek egy mesternél kezdték meg inaséveiket. A közös munka során általában szoros kapcsolat alakult ki mester és tanítványa között, nem volt ez másként Ybl esetében sem. Amikor az ifjú befejezte bécsi tanulmányait, Pollack Mihálynál kezdte meg inaséveit, egészen 1836-ig a klasszicista mester irodájában dolgozott. A jó kapcsolat a Pollack családdal később sem szakadt meg, amikor Ybl a híres bécsi építész Heinrich Koch alkalmazásában állt, közvetve Pollacknak is köszönhette a Károlyi gróffal történő ismeretséget, aminek hála a híres mecénás, Károlyi István uradalmi építészeként dolgozhatott.
A Koch-tól való távozása után a müncheni királyi Képzőművészeti Akadémián tanult, ezután vándor évei alatt megfordult több itáliai városban, Velencétől Firenzéig. Hazatérve felvételét kérte a Pesti Építő Céhbe, kérvényét azonban elutasították, hiába a meleg hangú ajánló levelek, nem volt kész a mesterremek. Ybl önálló építési jog híján Pollack Mihály Ágoston nevű fiával társult, a közösen létrehozott Építészeti Intézetük a belvárosi Dorottya utca sarkán működött. Azonban közös vállalkozásuk nem volt hosszúéletű, mivel Ágoston édesapja halála (1855) után annak műhelyét vitte tovább. Mégis fontos állomás ez, együttműködésük eredménye az ikervári Batthyány-kastély átépítése volt.
A Károlyi család szolgálatában
1843-ban sikerrel tette le az építőmesteri elméleti vizsgát, mindeközben egyre több megrendelést kapott a Károlyi-családtól, többek között elkészült a kaplonyi templom és a Károlyi-família kaplonyi sírboltja. 1845-ben Károlyi gróf elhatározta, hogy családi temetkezőhelyül is szolgáló templomot építtet Fóton, a tervek elkészítésére pedig Ybl Miklóst kérte fel. Ybl kezdetben az itt álló egyhajós, barokk templom átalakítását, bővítését tervezte, de végül azt lebontották és egy új templomot építettek, mely a magyar romantikus építészet (félköríves romantika) egyik legszebb példája. Fót nemcsak első önálló alkotásának helyszíne, egyébként is kedves hely lehetett Ybl számára, hiszen 1851. január 30-án itt vette feleségül Lafite Idát, a Károlyi-család grazi születésű nevelőnőjét. Az építész 50 éves volt, amikor megszületett egyetlen gyermeke, Félix. Igaz, már korábban bővült a család, mivel Pollack Mihály halála után, annak Mária nevű unokáját nejével örökbe fogadták. Ybl hivatalosan 1847-től lett a Károlyiak uradalmi építésze, és bár 1861-ig az is maradt, fél évvel az esküvő után a család Pestre költözött.
Unger-ház, Képviselőház, Opera
Ybl első pesti alkotása a sokak által ismert „fakockás átjáróház”, az Unger-ház volt (1852-53) az akkori „országúton és magyar utczában” (ma Múzeum krt.). A megrendelő annak az Unger Benedek kovácsmesternek leszármazottja, akinek a Magyar utca sarkán volt a kovácsműhelye. Az építtető Antal nevű testvére Pollack Mihály egyik lányát vette feleségül. Valószínűleg nem csalódunk, ha feltételezzük, hogy innen a kapcsolat, és ezért bízhatta meg Unger Henrik Yblt a ház építésével. Az épület egyidőben született a fóti templommal, és sok rokonságot mutat a romantikus megjelenésű egyházi épülettel. Miután Ybl céhtag lett, a romantikus stílusnak búcsút intett, és a neoreneszánsz irányzat felé fordult.
Ekkortájt építette fel a mai Bródy Sándor utca 8. sz. alatti Képviselőházat (ma Budapesti Olasz Kultúrintézet), az építkezés 1865. szeptember 11-én kezdődött meg, és néhány hónap leforgása alatt el is készült.
Az Ybl-életmű legszebb és egyben bizonyára a leginkább ismert alkotása a budapesti Operaház. Az Operaház építésére leginkább azért volt szükség, mert a Nemzeti Színház egyre kevésbé tudott egyszerre eleget tenni azoknak az igényeknek, amelyek a drámai darabok színrevitele mellett az operajátszást is igényelték volna. Lónyay Menyhért miniszterelnök felvetésére Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója 1872-ben beadvány formájában vázolta átfogóbb tervezetet a leendő épületről, majd 1873-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és maga I. Ferenc József is hozzájárult a kezdeményezéshez. Tervpályázatot írtak ki, amelyre hat építészt hívtak meg: Ybl Miklóst, Steindl Imrét, Skalnitzky Antalt, Linczbauer Istvánt, valamint két külföldi építészt. A beérkezett munkák közül Ybl Miklós tervét tartották megvalósításra érdemesnek. A pályázat fontos kitétele volt, hogy csak magyar mesterek, hazai alapanyagok felhasználásával dolgozhattak. Ybl teljesítette ezt a kérést, öt kivétellel: a márványburkolatok Carrarából, a gránitoszlopok Ausztriából, a tölgy- és cédrusburkolatok Olaszországból, a színpadtechnika Bécsből, a csillár pedig Mainzból érkezett. Az építési engedélyt 1875-ben adták ki, de az eredeti tervet többször is át kellett dolgozni az építésznek, például azért, mert a császár úgy kívánta, hogy a pesti operaház ne legyen nagyobb a bécsinél. A megnyitó előadásra kilenc évvel később, 1884. szeptember 27-én került sor. Napjainkban az impozáns épület egy öt évig tartó felújítás után nemsokára ismét megnyitja kapuit.
A templomépítő
Ybl templomépítőként is jeleskedett, jelentős alkotásai közé sorolható a már említett fóti templom, valamint a Bakáts téren álló ferencvárosi plébániatemploma is. A leggrandiózusabb alkotása azonban kétségtelenül a Szent István-bazilika építése volt. A templom építésére a felkérést 1867-ben, Hild József halálát követően kapta. Ybl megvizsgálta az elkészült részeket, és jelezte fenntartásait a kupolát tartó pillérek kialakításával kapcsolatban, mielőtt azonban érdemben nekiláthatott volna a munkának, a kupola 1868. január 22-én összeomlott. Ybl új terveket készített, a hibás részek elbontása időigényes feladat volt, ezért az építkezés csak 1875-ben folytatódott. Ybl szakított Hild hellenisztikus elképzelésével és egy neoreneszánsz bazilikát álmodott meg helyette. Új boltozat is készült, a kupola tetejére 1889-ben került fel a kereszt. A terveken akkor sem változtattak, mikor Ybl 1891-ben elhunyt, az ő elképzelése szerint folytatódtak a munkálatok Kauser József felügyelete alatt, akire a templombelső kiképzése maradt.
Ybl halálával azonban egy másik jelentős munka is félbemaradt, a budavári királyi palota bővítése, munkáját tanítványa és követője, Hauszmann Alajos vette át. A korabeli beszámolók szerint az erős testalkatú Ybl Miklóson nemigen látszott, hogy 77-ik életévében járt, senki nem feltételezte, hogy egy váratlan betegség végzetes lehet számára. Sokat foglalkoztatott, nagy hatású művész volt, akit életében is elismertek, utolsó útjára népes tömeg kísérte a Kerepesi temetőbe.
TÉ
Forrás:
https://ybl.bparchiv.hu/hu/alkotasok
https://fovarosi.blog.hu/2017/09/14/ybl_m
https://www.opera.hu/hu/rolunk/az-operahaz-epitesenek-tortenete/
