Munika, Lazarine Baudrion

Az 1888-as találkozásuk után hamarosan összeköltöztek, bár Rippl mindenhol feleségeként hivatkozott rá, házasságot csak tíz éves párizsi és hatéves kaposvári együttélés után kötöttek Kaposváron. Lazarine a művésznek nemcsak neje, hanem a művészetében is társa volt, Rippl iparművészeti munkáinak egy részét ő keltette életre.

Megismerkedésük után ínséges párizsi évek következtek, egy időre vidékre is költöztek, Párizs már ekkor sem volt túl kegyes a szinte ismeretlen művészek számára. Néhány év múlva Rippl művészete értő közönségre talált, szaporodó megrendelései pedig végre anyagi biztonságot teremtettek számukra. Telente Budapesten éltek, nyaranta Kaposváron laktak. 1902 tavaszán a művész megvásárolta a Fő utca egyik rózsakerttel szegélyezett parasztházát, ahová magával hozta Lazarine-t is, majd 1908-ban átköltöztek a Róma-villába. A villában számos neves művész fordult meg, Ady Endrétől Márffy Ödönig. A házaspár szinte idilli életét beárnyékolta a tény, hogy nem született közös gyermekük, bár vágytak rá. Amikor 1910-ben Lazarine Franciaországban élő húga elhunyt, eldöntötték, hogy az árván maradt gyermekét magukhoz veszik. A 8 éves Anette Paris, vagyis Anella így került Magyarországra. A kislány a becenevét a művésztől kapta, aki nagyon megszerette.

Anelláról, vagy, ahogy a hozzáírott levelekben hívta, a Kis Öregről sok festmény készült. A Rippl-nek meglehetősen határozott elképzelése volt a gyermeknevelésről, a fegyelmezés eszköze nála az volt, hogy modellnek ültette be az izgő-mozgó gyermekeket. Így, többes számban, ugyanis egy másik családi tragédia következtében további gyerekekkel bővült a család, két kisfiú: Martyn Ferenc és Martyn Róbert volt, ők a Pubi és Öcsi becenevet kapták Rippl-Rónaitól, és modellként is szerepet kaptak a vásznon. Érdekes, hogy a Róma-Villa gyermekcsapatából csak Pubi lett igazi tanítvány, Martyn Ferenc a festő nyomdokain haladva ért jelentős művésszé.

Anella később megírta híres fogadott édesapja élettörténetét, legalábbis azt a részét, amelyet ismert. Úgy látta, hogy sok pontatlanság kering a köztudatban a festőről, és elhatározta, hogy helyesbíti ezeket a tévedéseket. 1962-ben látott munkához, és írása hazánkba érkezésétől Rippl-Rónai haláláig tartó időszakot fogta át. Hogy Rippl utolsó szerelméről ilyen sokat tudunk, az főként neki köszönhető.

Zorka, Bányai Elza

Az 54 éves festő a Csengery utcai Hatvani vendéglőben pillantotta meg a 17 éves Bányai Elzát, vagyis Zorkát, ahogy ő nevezte, aki ott felszolgálóként dolgozott. A festő éppen modellt keresett, a lány pedig felkeltette érdeklődését. A visszaemlékezések szerint erre fel is hívta felesége, Lazarine figyelmét. Az asszony, ismerve férjét, maga javasolta, hogy hívják el a lányt a műterembe. Akkor hangozhatott el az ominózus kérdés: „Hát kérdezze meg, eljönne-e magának ülni?”

Így indult az ismeretség a festő és az alig tizenhét esztendős Bányai Elza között, és így hozta össze akaratlanul Lazarine a férjét későbbi szeretőjével. Rippl kapcsolata Zorkával 12 éven át tartott, de hogy hogyan kezdődött a szerelmi kapcsolat, azt nem tudjuk biztosan. A lányt az első néhány alkalommal elkísérte édesanyja is, de amikor látta, hogy semmilyen illetlen dolog nem történik, Elza maga járt a festőhöz. Annál is inkább, mivel Zorka és Anella hasonló korúak volt, így mint lehetséges barátnőt tartották számon.

A Zorkáról készült első fennmaradt pasztellképen egyszerre látunk egy félénk kamaszlányt és a vonzerejével nagyon is tisztában lévő nőt. Anellának feltűnt, hogy közös sétáik alatt mind gyakran lemaradnak sétatársai, Zorka és Rippl.

A művész először megpróbálta titkolni vonzalmát, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy viszonyuk van. Egyre gyakrabban mutatkoztak együtt a festő törzshelyén, a Centrál kávéházban. Zorka színésznői ambícióról Anella is beszámol, kissé pikírten.
Állítólag Elza, addig nem hagyta békén Józsi bácsit (Rippl-t), amíg be nem íratta Rákosi Szidi színiiskolájába, bár tehetsége nemigen volt. Szerepeket csak Rippl-Rónai ismeretsége miatt kaphatott, de azok nem hoztak átütő sikert számára.

A kamasz lányból felnőtt nővé érett Zorkáról több mint háromszáz festményt készített Rippl. A 20-as évekre nemcsak feleségével, hanem a közben felnővő Anellával is megromlott a viszonya. Lánya visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy valaki zsarolta a festőt, hogy nyilvánosságra hozza viszonyát Zorkával, ez mélyen érintette Rippl-t. De ez az időszak egyébként is sok szomorúságot hozott számára, öccse Ödön elhunyt. Először a kaposvári, aztán a kelenhegyi műtermébe törtek be, és a korábban makkegészséges festő betegeskedni kezdett. 1925-ben több szélütést kapott, féloldalára lebénult.

Felesége annyira neheztelt, hogy először meg sem látogatta a nagybeteg Rippl-t, Anella és a férje gondoskodott róla. Később Lazarine is megbékélt, és így négyen töltötték az idős festő utolsó két évét. A művész halála után Lazarine nem hagyta el Magyarországot, Zorka viszont külföldre költözött, 1929-ben Ostendében megismerkedett egy belga konzervgyárossal, és negyven évig élt házasságban, állítólag lakásukban több róla készült portré is függött a falakon.

TÉ

A borítón: Lazarine és Zorka

Forrás:

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek, Corvina Kiadó, 2016.

Horváth János (szerk.) : Rippl-Rónai emlékkönyv - Paris Anella visszaemlékezéseivel Rippl-Rónairól