Fürdőkultúra
A fürdőzés az emberiség legrégibb műveltségi javaihoz tartozik. Az egykori Pannónia területén a rómaiak által épített fürdők a társasági élet központjai lehettek, gondoljunk csak Aquincumra, amely valóságos fürdőváros lehetett, az ásatások során több fürdő romjait is feltárták. Később a keresztények is használták a gyógyforrásokat, melléjük épültek klastromok és kórházak, a leprások gyógyhelye a Rudas fürdő volt. A fürdők igazi hírnévre azonban csak később tettek szert.
A korabeli tudósítások szerint Mátyás idejében fedett folyosó kötötte össze a Rácz fürdőt a királyi várral. De az oszmán uralom alatt sem hanyatlottak a fürdők; nemcsak Budán, hanem Pécsen és Szegeden is fellelhetőek az egykori élénk fürdőkultúra nyomai.
Csodás gyógyulások
Ha a fürdők keletkezését kutatjuk rendszerint sebes lábú pásztorlegényekről szóló történetekbe botlunk, legényekbe, akik legeltetés közben, átgyalogolván vízmosásokon, csodás gyógyulást tapasztalnak. A csodatevő vízben bízva, tömegek keresték fel ezeket a helyeket és így létrejöttek a kezdetleges fürdők.
Habár a fürdő szó jelentése napjainkban már nem egyértelműen gyógy-és nyaralóhelyként használatos, a Monarchia korában, de különösen Erdélyben, aki fürdőre ment, gyógyulni is kívánt. A Monarchia területén a 20. század elején mintegy 800 fürdőhelyet tartottak számon, a nagyvilágiaktól a parasztfürdőkig sokféle adottsággal és kínálattal. Egy 1863-as felmérés már 30 magyarországi fürdőt talált első osztályúnak. Köztük volt Herkulesfürdő, Pöstyén és Harkány, de több budapesti fürdő is.
Tusnádfürdő
A gyógyulásokról szóló történetekhez kapcsolódik Tusnádfürdõ keletkezése is. Egy pásztorfiú csodálatos gyógyulásának esete terelte rá a figyelmet: eltévedt marháit keresve a szinte járhatatlan rengetegben, a Tisztás patak beszédmezőnek nevezett mocsaras ingoványán kellett átgázolnia. Eközben meglepve tapasztalta, hogy az ásványvizes iszapba mélyen elmerülő lábairól az addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek.
Pöstyén
Ahogyan a település címere is mutatja, aki a pöstyéni gyógyvízben megmártózik, kettétörheti mankóját. A Mankótörő, melyet Winter Lajos megrendelésére Heyer Arthur festőművész alkotott meg, a pöstyéni gyógyfürdő jelképe ma is. A város már a középkorban is népszerű volt, ha hinni lehet a szóbeszédnek, a források körül ásott, szalmával bélelt gödrökben üldögéltek a gyógyulni vágyók.
Hévíz
Hévízhez fűződő ókori legenda szerint a Szent Szűz, egy dajka könyörgő imádságára forrást fakasztott. A mélyből feltörő meleg víz és a gőzölgő iszap teljesen meggyógyította a sovány, csenevész gyermeket. A monda szerint a gyermek nem volt más, mint Flavius Theodosius császár, aki a keresztény vallást saját birodalmában államvallássá nyilvánította.
Hévíz jótékony hatásáról már Bél Mátyás beszámolt. A hévízi forrástó vizének első tudományos elemzését Szláby Ferenc végezte el 1769-ben. A század vége felé a hévízi tavat már térképeken is feltüntették.
Harkány
Mintegy két évszázaddal ezelőtt a harkányi mezőség még valóságos iszapmocsár volt. Ezért a tulajdonos Batthyány család, hogy megnövekedett állatállományát nagyobb területű legelőkhöz juttassa, a mocsarak lecsapolásába kezdett. A munkálatok közben megfigyelték a napszámosok, hogy a meleg víz és az iszap, amelyben naphosszat dolgoztak, enyhíti a reumás fájdalmakat. Később 1866-ben Zsigmondy Vilmos (a margitszigeti mélyfúrások irányítója) artézi kutat fúrt, hogy a feltörő forrás helyét az alsóbb rétegekben megállítsa. A vizet vegyelemezték, csak ezután kezdődött meg a fürdő kialakítása.
Herkulesfürdő
Ferenc József egyik kedvelt üdülőhelye, Erdély egyik leghíresebb fürdőhelye Herkulesfürdő volt. 1773 nyarán egy bécsi orvos elemezte a vizét és megállapította, hogy csodálatos gyógyító ereje van. Ettől kezdve egyre több beteg látogatott ide. A fürdő története azonban sokkal korábbra nyúlik vissza. Már a rómaiak felfedezték, hogy forrása gyógyhatású. Traianus császár fürdőket építtetett ide, bizonyítékul szolgálnak erre azok a Herkulest ábrázoló szobrok, melyek ásatások során kerültek elő. Fénykorát az 1850-es években élte. Ekkor épültek a ma is álló főúri villák, valamint a szállók és a kor igényeinek megfelelő fürdők. 1847-ben Károly trónörökös Adam Rammelmayer és Joseph Glanz bécsi mestereket bízta meg egy Herkules-szobor elkészítésével, amely ma is áll.
Vízakna
Vízakna a rómaiak által művelt bányaterületen keletkezett. A fürdő, a víz által elöntött és bedőlt bányák képezte sós-tavakból áll, amelyeket kezdetben a környék lakossága, különösen a nagyszebeni polgárok, később távolabbi vidékekről is látogattak a gyógyulni vágyók. A 19. század negyvenes éveitől elemzések nyomán kezdődött el a telep kiépülése.
TÉ
