Gyógyvízkúra Károlyfürdőn
Karlovy Vary történelmi városrészében egyedülálló program a kolonnádok között járva csőrös bögrénkkel megízlelni a különböző források változatos ízű és hőmérsékletű vizeit, közben egy-egy fürdőostyát elrágcsálva végigsétálni a folyópart zárt sorú épületei között a kakukktojásként magasodó Thermal Hotel tömbjétől egészen a Casino Royale-ként elhíresült Grandhotel Puppig.
Karlovy Vary, német nevén Karlsbad Csehország leglátogatottabb, világhíres fürdőhelye, amelynek híres promenádjai a Teplá (azaz Meleg) folyó völgyében, hegységek ölelésében hosszan kanyarognak. A páratlan természeti környezethez társul a patinás gyógyfürdők és az ivókutak oszlopcsarnokainak sajátos hangulata. A 83 termálvíz-forrásból körülbelül húsz került hasznosításra, a magas hőmérsékletű gyógyhatású vizet a jelentős ásványianyag- és nyomelemtartalmából fakadóan (főként nátrium, kálium, kálcium, magnézium, hidrogén-karbonát, szulfát, klorid, illetve lítium és bór) évszázadok óta fogyasztják, illetve fürdőgyógyászati célokra alkalmazzák. A város környékének felső kőzetrétegét főként gránit alkotja, az ezen keletkezett törések teszik lehetővé a beszivárgott csapadékvízből 2000 méter mélységben keletkezett hévíz feltörését. A legnagyobb vízhozamot, 2000 litert percenként a 73,4 °C-os Vřidlo vagy Sprudel (magyarul Felszökő) forrás adja. Ezt a 6-12 méterre törő forrást fedezték fel elsőként a 14. században.
A fürdőváros felvirágzása
Karlovy Varyt a 14. században alapította IV. Károly cseh király és német-római császár, miután egy vadászat alkalmával rátaláltak a Teplá medrében feltörő, gőzölgő forrásokra. 1350-ben fürdőt építettek, nem sokkal később városi kiváltságokat kapott település, amely végül IV. Károlyról kapta a nevét (ahogyan a prágai Károly híd is). A 14-16. században a várost már gyógyhelyként tartották számon. A hévizet ekkor még csak fürdőzésre használták, amelyhez kapcsolódóan bizarr gyógyító módszerek is fennmaradtak, ezek szerint a „páciensek” szinte egész napos vizesdézsákban való tartózkodását írták elő mindaddig, míg bőrük felrepedt és betegségük ezzel távozott belőlük.
A 1522-ben Vencel Payer javaslatára a gyógyvizet elkezdték kúraszerűen fogyasztani, ettől kezdve kiegészítője volt a kezeléseknek a napi több liter ásványi anyagokban bővelkedő víz. A 17. században már az első gyógyterem is nyitva állt a későbbi Óváros területén. 1707-ben szabad királyi város rangot kapott a település, ebben az időszakban lett igazán népszerű az itt gyógyuló korabeli hírességeknek, művészeknek, uralkodóknak köszönhetően, éves forgalma több, mint 10 ezer főt számlált.
A 17. század második felében tevékenykedett David Becher orvos, „Karlovy Vary Hippokratésze”, akinek a nevéhez fűződik a termálvíz kémiai analízise, illetve a karlsbadi só lepárlásos előállítási technikája. A Sprudel forrás vizéből nyert karlsbadi só por formájában tartalmazta a vízben oldott ásványi anyagokat és nyomelemeket, főként emésztőszervi panaszokra ajánlották. Becher emellett kiemelte a gyógyhatású fürdő és az ivókúra együttes alkalmazását, illetve a mozgás fontosságát a terápia során. Szorgalmazta a kolonnádok megépítését, hiszen az ivókutak fedett sétányainak köszönhetően rossz időjárási viszonyok esetén is megvalósulhat a napi séta és a gyógyvízfogyasztás. Érdekesség, hogy Karlovy Vary „13. forrását”, a Becherovka gyógynövénylikőrt a híres fürdőorvos unokaöccse, Josef Becher alkotta meg egy angol doktor, Christian Frobrig eredeti receptje által 1807-ben, eredetileg gyomorbántalmakra. Napjainkban a Jan Becher Museumban lehet megismerni-megízlelni a titkos receptúrájú keserédes italt.
A gyógyvíz, amelyért uralkodók és művészek rajongtak
1785-ben Johann Wolfgang Goethe látogatta meg a nevezetes fürdőhelyet, amelyet később is felkeresett, összesen tizenhárom alkalommal. A számos gyógyulni és üdülni vágyó látogató között tudhatjuk Mária Teréziát, Bachot, Beethovent, Mozartot, Dvořákot, Schillert, Gogolt, Kafkát. Természetesen megfordultak itt magyarok is, közülük a leghíresebbek Liszt Ferenc, Arany János és Móra Ferenc, akinek Karlovy Vary-i levelezése adatbázisunkban böngészhető. Arany János 1867-ben kereste fel először a gyógyhelyet, ezt követően még kilencszer látogatta meg, egykori szállásának falán még cseh nyelvű emléktábla is megemlékezik róla, illetve az Eccehomo-kápolna erdei sétányán található kedvelt padján szintén mementót állítottak a költőnek. Arany a Toldi szerelmébe is beleszőtte a város eredettörténetét a szarvasvadászat közben felfedezett hőforrásról, sőt a költő maga is megjelenik a versben mint a kúravizek által gyógyulást remélő idős ember:
„Ezalatt a gímet az ebek meglelték, / Vidám csaholással hirt adva jelenték; / De Károly a völgyet megszereté nagyon, / Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon: / Csatola még hozzá két falu határát, / S ahol a forró víz kilövi sugárát, / Emele ott fürdőt, telepíte várost / Az egész világnak gyűlőhelye már most. / Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe, / S hol a fürdő épült a forrás fölébe, / Ötszáz évvel utóbb - vagy igen, már többel, / Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember; / Megáldotta vizét nagy jótéteményért; / Ha nem új életért, új élet-reményért, / S ha valaha célhoz bir jutni ez ének: / Köszöni e forrás csuda hévvizének.”
A 19. században tovább bővült a balneológiai paletta gőzfürdőzéssel, a víz vastartalmát kiaknázó kezelésekkel, cukorbetegekre specializálódott szanatóriummal. Az időszakban jelentős építkezések zajlottak – például a kolonnádok nagy része is ekkor épült –, amelyek napjainkig meghatározzák a városképet, illetve az egészségturizmus egyik fellegváraként funkcionáló város 1870-ben vasúthálózatával is bekapcsolódott az európai vérkeringésbe.
1869-ben a Gyógyászat című lap így ír a fürdőváros látogatóinak hétköznapjairól:
„A gyógyvíznek ivása rendesen séta közben történik; reggeli öt órától kezdve nyolcig a betegek nagy mozgalma eleveníti a kutak körüli utcákat, a tolakodás kikerülése miatt páronkint és sorban csoportosulnak a látogatottabb kutak körül a vendégek; megelőzési joga senkinek sincs; néha 200 pár is lépdel egymás után zarándokolva az üdvöt adó csörgedező ponthoz, és hosszú menetsort kanyarítva az utcák belsejébe. A kútnál vörös ujjas és fehér mellköténybe öltözött, Najádoknak nevezett csinos serdülő leánykák merítenek gyógyvizet minden vendég saját poharába, ki tova menve szörpölgeti a sovány meleg reggelijét. 8-10 pohár a legnagyobb adag; gyöngéknek a „habaró“ vizéből készült levest (Sprudelsuppe) is ajánlanak az orvosok. A „habaró“ és a „malomkút“ körüli sétacsarnoknál ez órákban igen tökéletes és a sétálók méltányló tapsaitól kisért zeneelőadások tartatnak.”
TEJ
Forrás:
