A város már a neolitikumban lakott volt régészeti leletek tanúsága szerint: Kr.e. 5000 tájékán a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája élt a vidéken. Első írásos említése egy 1349-es oklevélből származik. A terület 1594-ig lakott volt, amikor a törökök ellen vívott tizenöt éves háború során fél évszázadra elnéptelenedett. 1662-ben Hamvay Ferenc építtetett kúriát Gödöllő központjában, ő volt az első földesúr, aki a városban élt. Napjainkban a kúria helyén álló épületben működik a Gödöllői Városi Múzeum és a Városi Mozi. Az időszakból megemlítendő Bossányi Krisztina, Gödöllő keménykezű földbirtokosa. Apja, Bossányi Miklós Hamvay Ferenc özvegyét vette el, majd Krisztina az apa halála után perre ment, így Gödöllőt örökségként megkapta. Grassalkovich Antal is csak az asszony elhunytával jutott hozzá a gödöllői birtokokhoz az örökösök révén.

Grassalkovich Antal gróf fontos pozíciókat töltött be Mária Terézia udvarában, emellett jelentős birtokokra tett szert Gödöllőn, Hatvanban és a közeli Bagon. Nevéhez köthető Gödöllő prosperálása. A gödöllői barokk kastélyt az 1740-es években kezdte építtetni. 1763-ban a települést vásártartási joggal bíró mezővárosi státuszra emelte, új utcákat építtetett ki házsorokkal, és a jobbágyokat is támogatta új lakások kialakításában. A gróf számos, ma már emblematikus épületet „adott” Gödöllőnek: ő emeltette a máriabesnyői kegytemplomot, a kastéllyal szemközt álló egykori uradalmi épületet, amely később várkapitányi lakként vagy testőrlaktanyaként lett ismert, a ma már igen romos állapotú babati istállókastélyt és a mai Erzsébet parkban található Kálváriát. A Hamvay-kúria helyére vendégfogadót építtetett. A régi kúriából csak a pincéje maradt meg, ez a pince a város legrégebbi építménye. Örökösei, fia és unokája bővítették a kastélyt, például a barokk színházzal, de tevékenységük nem volt jelentős. 1841-ben Grassalkovich III. Antallal kihalt a család férfi ága, birtokai az unokaöccsére, Viczay Mihályra szálltak, aki eladta a görög származású, gazdag kereskedőfamíliának, a Sina családnak (a család jó kapcsolatot ápolt gróf Széchenyi Istvánnal, és jelentős anyagi támogatást nyújtottak a Lánchíd építéséhez). Gödöllő nem sokkal később egy belga bank tulajdonába került.

1849-ben a szomszédos Isaszegen a szabadságharc fontos csatája zajlott. A gödöllői kastély Windisch-Grätz-nek, a császári csapatok parancsnokának főhadiszállása volt, majd a győztes isaszegi csata után Kossuth Lajos szálláshelye. A szájhagyomány szerint Kossuth a kastélyban fogalmazta meg a Függetlenségi nyilatkozatot, amely kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Megemlítendő, hogy Gödöllő híres szülötte volt Török Ignác tábornok, aki a szabadságharc leverése után Aradon vértanúhalált halt. A városban gimnázium viseli a nevét.

A kiegyezést követően a magyar állam felajánlotta a visszavásárolt gödöllői birtokot az uralkodó párnak, Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak, akik még ebben az évben elfoglalták a rezidenciát. Legendás volt a királyné rajongása a környék és az itt élők iránt. Itt töltött nyaralásai alkalmával kiszakadhatott a rideg bécsi udvari életből és hódolhatott szenvedélyének, a lovaglásnak. A gödöllőiek is szerették őt, névnapját minden évben fáklyásmenettel ünnepelték. Az uralkodó szintén kedvelte a nyaralóhelyet, de főként a környék erdőségeit és az ott tartott rendszeres vadászatokat. Gyermekeik is sok időt töltöttek itt, főként Mária Valéria, „a gödöllői királykisasszony”, ahogy a helyiek nevezték. Neki dajkája és tejtestvére is volt itt a szomszédos Szadáról.

1867-ben építették ki a Budapest-Hatvan vasútvonalat, így a kőbányai állomásnál létrehozott vágány-összeköttetéssel az uralkodó család Bécsből közvetlenül Gödöllőre utazhatott vasúton. A kuriózumnak számító királyi váró épületét 1882-ben adták át. Ebben az épületben a királyi család tagjai kényelmesen várhatták a vonat érkezését. A II. világháború során a visszavonuló német csapatok felgyújtották, falai azonban megmaradtak. 1958-tól műemlék, 2011-ig vasúti jegykiadóként és várakozóhelyiségként működött, azóta, a rekonstrukció után kiállító- és rendezvényterem.

Gödöllő másik fontos közlekedési eszköze, a HÉV 1911-től üzemel, még jobban megközelíthetővé téve a fővárost. Különlegessége, hogy ezen a vonalon a járművek még mindig fordított közlekedési rend szerint közlekednek.

Az 1870-es évektől a város felkapott üdülőhely lett, sok budapesti polgár vásárolt a vasútállomás közelében nyaralót magának, így ott kialakult egy új városrész. Üdülőhely azonban nem maradhat fürdő nélkül, így Gödöllőn is megjelent a fürdőkultúra a következő módon. A nagyszámú, vízközelségre vágyó turista rendszeresen utazott vissza Budapestre strandolni. Azonban egy idő után Horváth Ferenc nyugalmazott uradalmi tisztviselő – az alvégi épületeiben nyaralók rábeszélésére – a területen átfolyó Rákos-patak vizét felhasználva fürdőházat alakított ki. Így jött létre a Gizella fürdő 1885-ben. 1905-ben az új tulajdonos felújíttatta, és vizét már gyógyvízként hirdetve csalogatta a vendégeket. Az egykori fürdőélet emlékét és helyszínét ma a Fürdő utca őrzi nevében.

A számos betelepülő között sok művész is akadt, az egyik csoportosuláshoz köthető a magyar szecesszió legjelentősebb műhelye, a gödöllői művésztelep kialakulása. 1901-ben Körösfői-Kriesch Aladár által Gödöllőn vásárolt ház volt az alkotóközösség bázisa. Művészetük egyik alappillére volt a nagyváros elhagyása, közelebbi kapcsolat a vidéki élettel; törekedtek a művészet és élet integrációjára, véleményük szerint a műalkotás nem öncélú, hanem a közösség életének jobbá tételére szolgál. Kiemelt jelentőségű volt számukra a képzőművészet és az iparművészet egysége, a kézműves hagyományok újraélesztése: gobelin-, szőnyegszövő- és szobrásziskolát alapítottak. Ruháikat, bútoraikat sokszor maguk tervezték, készítették. Az I. világháború alatt a művésztelep működése szünetelt, 1920-ban Körösfői-Kriesch halálával vége szakadt.

A város hírnevét egyeteme is öregbíti. 1923-ban tették le az alapkövét a premontrei rend gimnáziumának épületeként. 1948-ban a gimnáziumot államosították, majd az Agrártudományi Egyetem költözött az épületbe. 2000-től a (volt) Szent István Egyetem campusa.

A két világháború között Gödöllő kiemelt közéleti szerepe megmaradt: a gödöllői kastély Horthy Miklós nyaralójaként funkcionált, az őszi vadászszezonban sok magas rangú látogató megfordult itt. 1944-ben a kastély kertjében óvóhelyet is építettek a Horthy család számára.

Ennek az időszaknak fontos eseménye volt az 1933-as 4. cserkész világdzsembori (akkori írásmóddal jamboree), amely egész Magyarországot felpezsdítette. A találkozón közel 26 ezer cserkész vett részt, a látogatók száma pedig 365 ezer főt tett ki. A szervezés és a vendéglátó cserkészek felkészítése (illemszabályok ismerete, nyelvtanulás) két évet vett igénybe. A hatalmas tábor infrastruktúrájának kiépítését számos öregcserkész is segítette, amely egy minivároshoz hasonlított, külön kórházzal, postával. Számos helyen felbukkanó jelképe a magyar mondákból ismert csodaszarvas volt. A fővédnök és egyik főszervező a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli főcserkésze, Teleki Pál, korábbi (és későbbi) miniszerelnök volt. Egyébként Teleki végső nyughelye is a városban van, sírja a máriabesnyői temetőben található. A megnyitó ünnepségen részt vett Horthy Miklós és a cserkészmozgalom alapítója, Robert Baden-Powell. Az eseménynek állít emléket az Alsópark egyik bejáratánál található Cserkészfiú c. szobor, amely Kisfaludi Strobl Zsigmond kisplasztikájának felnagyított változata, és amelyet Kisfaludi Strobl tanítványa, Paál István készített.

1939-ben szintén a város adott otthont a Pax Tingnek, a lánycserkész világtalálkozónak, amely az 1933-as találkozóhoz hasonlóan kiemelt jelentőségű esemény volt, több ezer vendéggel, illetve számos magas rangú politikussal és vezetővel.

1944 decemberében a várost elfoglalták a szovjet csapatok, és három hónapon át fogolytábort üzemeltettek itt magyar és német rabokkal. A II. világháború után a Grassalkovich-kastély egyik fele szovjet laktanya volt, másik fele idősek otthona. Napjainkban, közel három évtized műemlékvédelmi törekvéseinek köszönhetően múzeumként funkcionál. 1965-ben Gödöllőt és Máriabesnyőt egybecsatolták, 1966. január 1-től városi rangot kapott a település. A hatvanas években a lakosság száma növekedésnek indult, a hetvenes években épültek meg a városképet máig meghatározó paneltömbök, lakótelepek.

 TEJ

Forrás:

G. Merva Mária (főszerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig. Gödöllő. 2007

G. Merva Mária (főszerk.): Gödöllő története II. 1867-1945. Gödöllő. 2007