F. János F. János néven született a visszaemlékező, az interjú a Gödöllői Városi Múzeumban készült, a szöveget 2008. szeptember 17-én jegyezték le. A család 1938-ban költözött Budapestre, itt vészelték át az ostromot. A visszaemlékező részletesen bemutatja családját. Kereskedésből, vagy egyéb vállakozásszerűen fenntartott üzletből éltek meg a rokonok. János cipészmesteri szakvégzettséget szerzett, Budapesten a gettóban éltek, majd Hatvanba vitték őket vagonokon. A családot a hatvani gyűjtőtáborból vitték el, János 1944. június 14-én került ki Auschwitz-Birkenauba. F. Jánosnál voltak dokumentumok a gödöllői zsidóságról, melyek a múzeum számára értékes archív anyagként szolgáltak. János családjából sokan pusztultak el a tábor[ok]ban. János megemlíti az 1938-1944 közötti egyre súlyosabb helyzetet, a nyilas hatalmat, és a gödöllői életet. Itt Jánosék viszonylag biztonságosabb körülmények között éltek, és az antiszemitizmus sem volt annyira éles, mint Budapesten. Nagynénjénél lakott unokatestvéreivel, amikor a háború után hazatért. Beszámol részletesen a negyvenes évek eseményeiről, az üzlethelyiségek átadásáról, bántalmazásokról, a sárga csillag viseléséről. F. János Auschwitzból Dachauba került át 1945. január 18-án, majd Mittenwaldba vitték őket, ott szabadultak fel május 1-én. Egy ideig az amerikai csapatokkal voltak együtt, Garmisch-Partenkirchenbe, Oberammergauba, Feldafinba kerültek, és János szeptember 8-án került haza Budapestre. 1945 októberében János Moszkvába ment, egy ösztöndíj kapcsán, mérnöki tanulmányok folytatása ügyében. Végül Kijevben lett villamosmérnök. Villamosmérnökként dolgozott Budapesten. Családot alapított. Kiemeli visszaemlékezésében egy E. László nevű nacionalista érzelmű egyént, aki János nagybátyját internáltatta Kistarcsára. Ezenkívül további életéről mesél, rokonainak életéről, történelmi eseményekről. F. János visszaemlékezése a katyini tisztek kivégzésének megemlítésével ér véget.

János F. was born as János F., the interview was made in Gödöllő City Museum, the text was noted on 17th of September, 2008. His family moved to Budapest in 1938, here they survived the siége. The storyteller reports about his family in details. They lived by commerce and operated business-like shops. János had a shoemaker profession, in Budapest they lived in ghetto, from here they got to Hatvan, an internment camp, from here János got to Auschwitz-Birkenau on the 14th of June, 1944. János had documents about Jewry of Gödöllő, which were valuable archive source for the museum. From János’ family many of them died in camps. János mentions the serious situation, the Arrow Cross power, the life in Gödöllő. Here János lived under relatively safe circumstances, the Antisemitism wasn't so tense, as it was in Budapest. He lived with his aunt and cousins, when he returned after the war. He reports about the events of the forties in details, the obligation of given the shops, the insults, and obligation of wearing yellow stars. On the 18th of January, 1945, János got to Dachau from Auscwitz, and later to Mittenwald, where he was liberated on the 1st of May. For a while he was with American troops, later they got to Garmisch-Partenkirchen, Oberammergau and Feldafin, finally he got to Hungary on the 8th of September. In October, 1945, János went to Moscow, to study engineering with a scholarship. Finally he became an engineer in Kiev and worked in Budapest as an engineer. He married and had a family. He mentions a person, László E., who interned János’s uncle at Kistarcsa. Furthermore he tells about his farther's life, life of his relatives and historical events. The reminiscence of János F. ends with mentioning the execution of Polish officers in Katyn.