H. Judit néven született a visszaemlékező, 1924. március 6-án. Édesanyja jómódú családból való, édesapja nagy birtokkal rendelkező földműves. Az első világháború miatt a család elszegényedett. Judit gyermekkorában nyugodta körülmények közt élt. Judit rátér a ’30-as évekre. Édesapja az ország mielőbbi elhagyásán gondolkodott, Juditot igyekeztek a gyakorlatra, munkára szoktatni, hogy jobban boldoguljon, szakmát szántak neki. Nem sokra rá, édesapja azonban hirtelen meghalt. Judit képesítést szerez, de a körülmények miatt nem dolgozhat megfelelő munkahelyen. A munkaszolgálatot ekkor már szervezik és a férfiakat elviszik Ukrajnába. 1944. március 19-én megszállják az országot a németek. Judit sorolja a hallott rendelkezéseket, melyek a zsidóságot érintették, mint az utazási tilalom, vagy az üzlethelyiségek átadása. Juditékat Dombóvárra viszik mezőgazdasági munkára. A gettót Kaposváron alakítják ki, a téglagyárban. Innen kerülnek Juditék Auschwitz-Birkenauba, vagy valamelyik nagyobb táborba, Judit konkrétan nem nevezi meg a helység nevét, az elbeszélt részletekből lehet következtetni rá. Judit szerint 1000 magyar nő volt a táborban. Judit a táborban megtörtént eseményeket részletezi, a fürdőt, Mengele válogatását, a kosztot, az őröket, stb. 1945-ben már gyári munkát végeznek, Judit itt sem nevezi meg a helyet, de férjének visszaemlékezéséből kiderül, hogy marburgi muníciógyárról van szó. 1945. március 30-án érik el őket a felszabadító csapatok, franciák és amerikaiak. Budapesten a Bethlen tér 2. szám alatti címen foglalkoznak a hazatért zsidók ügyeivel. Végül a JOINT-on keresztül Deszkre kerül tanítónak, zsidó gyerekekhez. Itt ismerte meg férjét, egy orvost, akivel külföldre költöztek. Hajóval Haifáig, majd angol csapatok felügyelete mellett Palesztinába kerültek. Később átélik a háborút, és a zsidó állam hivatalos létrejöttét. Judit férje a helyi kórházban dolgozik. Válásuk után Judit Kfar Kish-be költözik, két gyermeke van, a második férjével él együtt. Gazdálkodnak, abból élnek meg. Édesanyjával levélben tartják a kapcsolatot. A gyerekek felnőttek, tanulmányaikat befejezték, Judit lánya férjhez megy, fia katonai szolgálatot teljesít. Évekkel később Judit Magyarországra látogat, édesanyjához. Bécsen át jön, ahol egyik rokonával találkozik. Dombóvárra, Mezőkomáromba látogat el, de hamarosan visszautazik Izraelbe. A házi gazdálkodásból továbbra is megéltek családjával. Judit visszaemlékezése fájdalmas érzelmi vallomással ér véget.

Judit was born on the 6th of March in 1924 as Judit H.. Her mother was born in a rich family, her father was a landowning farmer. Because of the First World War, the family became poor. As a child, Judit had relatively tranquil life. In her reminiscence she mentions the thirties. Her father always wondered about leaving the country, he wanted Judit to have a profession. Unfortunately, her father suddenly died some time later. Judit acquired her qualification, but she wasn’t able to work at a suitable workplace due to the circumstances. The forced labor is still organized, groups of men got to Ukraine. On 19th of March there was the German occupation. Judit lists the orders which she heard about and affected the Jewry, like prohibition of travel, transmission of shops. Judit got to Dombóvár for agricultural work, and the ghetto was built in Kaposvár, in the brick factory. From here Judit and her female relatives got to a larger camp, probably it was Auschwitz-Birkenau, but Judit doesn’t mention the name of the place, we can only conclude it from details. According to Judit, there were about 1000 Hungarian women in the camp, and she lists the events happened there, the bath, selections of Mengele, the food and the guards. In 1945, they did work in a factory, Judit doesn’t mention the name of the place either, but from her husband’s reminiscence we can find out that this place is the Marburg munition factory. On the 30th of May in 1945, they became liberated by French and American troops. In Budapest, an office deals with affairs of returned Jewish people at 2 Bethlen square. Finally, through the JOINT, she got to Deszk for teaching Jewish children. Here she met her first husband, a physician, and they moved abroad. They traveled to Haifa by ship, and from there to Palestine with the supervision of English troops. Later they experienced the war, and the official establishment of Jewish state. Judit's husband works in the local hospital. After their divorce, Judit moved to Kfar Kish, with her second husband and her two children. They work in the private sector, they lived on their work there. They keep in touch with Judit's mother in correspondence. Judsit's children grew up, her daughter got married, her son performed military service. Some years later Judit came to Hungary to visit her mother. As she traveled through Vienna, she could meet one of her relatives. She visited Dombóvár and Mezőkomárom, but she soon returned to Israel. They lived on their private business further, together the whole family. Judit's reminiscence ends by a dolorous emotional statement.