Szinte felsorolhatatlan, hogy mi mindent képvisel a fény egy adott hullámhosszán kialakuló szín. Arisztotelész a világ négy eleme közül a tüzet, Hippokratész a szangvinikus vérmérsékletű embertípust párosította a vörössel. Alapvetően meleg szín, intenzivitást, energiát, mozgást, figyelmet, sebességet, dinamikát, forrongást kapcsolunk hozzá, így gyakran a forradalom színe is ez. A vörös figyelmeztet; a természetben gyakran a mérgező növényeken és egyes állatokon is megfigyelhető, például gyermekkönyvek gyakori, kedves illusztrációjaként is megjelenő légyölő galóca kalapján, de néhány nyílméregbéka is ezt a színt használja támadói elrettentéséül. Mi, emberek is vörös színt használunk, ha valamilyen veszélyre, tiltásra szeretnénk felhívni a figyelmet, például a közlekedési táblákon, lámpákon: „a piros az tilos”.

A vörös mellett van egy másik szavunk is erre a színre; a piros. A piros szót inkább a számunkra kedvesebb dolgokkal összefüggésben használjuk. Piros a labda, a pipacs, a ceruza, egyes gyümölcsök, zöldségek, piros a ruha, de a rúzs hozzá vörös. Piros a szőlő, de a bor nem az. Piros az áhított sportkocsi. Piros az arcunk, de vörös a vérünk, ami ezt okozza. A heraldikában a vörös a bátorságot jelenti. Ugyan piros a zászlónk egyharmada, ami az erőt hivatott képviselni, de sosem mondanánk rá, hogy vörös. Vörös zászlóról egészen más jut az eszünkbe, például az egykori Szovjetunió zászlaja. Sok más ország zászlójában feltűnik ez a szín, akár egészen más jelentéssel.

A szerelem, szeretet, a szív színe is vörös, ugyanúgy, ahogy az erotika, a vágy, a nemiségé is, nem véletlenül lett a bordélyházakkal teli negyed „vöröslámpás”. Ha leírva látjuk egymás mellett azt a két szót, hogy vörös és virág, a legtöbbünknek egyből egy vörös rózsa képe ugrik be. A méhek azonban nem látják a vörös színt, így a vörös színű virágok beporzása többnyire nem rajtuk múlik.

A vörös szín rengeteg reklámanyagban megjelenik, szórólapokon, plakátokon, címkéken. Nem véletlen, hiszen stimuláló, ösztönző bátorító hatása van, magára irányítja a figyelmet, tettre ösztönöz, ezért használják a kereskedelemben leárazásokkor, illetve az élelmiszeripar az étvágy fokozására. Gondoljuk csak végig, hogy hány olyan termék sorakozik a hűtőnk polcain, aminek legalább a logója piros.

A képzőművészetben a kezdetek óta használják a színek szimbolikáját, azonban a filmművészetnek csak a színes film létrejötte óta van erre lehetősége. Rengeteg olyan összeállítást találunk az interneten, ami azzal foglalkozik, hogy egy-egy rendező milyen színsémákat használt tudatosan a film elkészítése közben. Jean-Pierre Jeunet Amélie Csodálatos élete című filmjében a zöld-arany-vörös színek a dominánsak, vagy Steven Spielberg Schindler listája című filmje alapvetően fekete-fehér, leszámítva két jelenetet, ahol kizárólag a vörös szín jelenik meg, az itt elérhető összeállításban pedig Stanley Kubrick vöröseit tekinthetjük meg, feltéve, ha elég idősek vagyunk hozzá, ugyanis Kubrick a feszültséget, a rettenetet, az erőszakot festi vörösre.

KF