Akarsz-e játszani?
A játékszerek története idősebb, mint az emberiség, hiszen már az emlősállatok, főként a kölykök is hosszasan képesek foglalatoskodni egy játékszerré avanzsált tárggyal. A játékok jelen voltak az ősidőkben, és az első emberi civilizációk időszakából is számos tárgyi emlék maradt fönn: ezek főként a felnőtt használati tárgyak, fegyverek leképezései, babák és állatokat mintázó szobrocskák. Mindezek szerepjátékok eszközéül szolgáltak, és szolgálnak a mai napig: a gyerekek eljátszhatják velük a felnőttek világát. De ne menjünk időben olyan messzire, csupán 100-150 évvel ezelőttre.
A 19. századi, 20. század eleji magyar paraszti kultúrában a gyermekeket már nagyon korán munkára nevelték: csecsemőkoruktól kezdve az anyjuk mellett földeken tartózkodtak, majd ahogy nőttek, bekapcsolódtak a munkába is. A mezőgazdasági eszközöket mintázó játékszerek ezt a tanulási mechanizmust erősítették. Ezeket a játékokat a család, a testvérek és a gyermek saját maga is készíthette: tökéletes alapanyagként szolgáltak a ház körül talált limlomok, növényi hulladék, ágak, termések. Az egyszerű kukoricacsutka- vagy rongybabától a komoly kézügyességet igénylő babaszobáig, és annak berendezési tárgyaiig széles volt a paletta. Ezek a berendezési tárgyak sokszor az eredeti bútorok tökéletes másolatai, nagy műgonddal megmunkált, szépen festett és díszített apró műalkotások. Amit akkoriban nem lehetett elkészíteni, például gumilabdát, vásárban vagy búcsúban vették meg a gyerekeknek. A tehetősebb családok kislányai porcelánbabát dédelgethettek a házilag fabrikált vagy rongyból varrt bábu helyett.
A 20. század fordulóját követően kezdett változni ez a hagyomány: megjelent a városias jelleg. Az 1940-es és 1950-es évektől pedig egy újfajta szemlélet terjedt el a szélesebb néprétegek körében: a gyakorlatiasság háttérbe szorult, és a játékszerek fő célja a gyermekek kényeztetése lett. Néhány évtizeddel később pedig bevett szokássá vált születésnapon, karácsonykor a gyerekek megajándékozása a bolti játékokkal. Az áruházakban külön játékosztályok jöttek létre a megnövekedett igény kiszolgálására, ilyen volt például a budapesti Állami Áruház, a Corvin Áruház vagy a veszprémi Centrum Áruház játékosztálya. Megkezdődött a játékszerek tömeges gyártása; a gyerekeknek egyre több játéka gyűlt össze az évek során.
1924. decemberi Magyar Híradóban, az ifjúsági vöröskereszt karácsonyi kiállításán néhány pillanat erejéig megszemlélhetjük a korabeli játékszereket:
Az addigi természetes anyagok mellett megjelentek új alapanyagok: a kaucsuk, a műanyag. A kukoricacsuhé babákat lassan felváltotta a gumi- és a fröccsöntött baba. Fröccsöntéses eljárással pedig változatos formájú figurák is készülhettek műanyagból. Ekkor már nem számítottak ritkaságnak a „bolti babák”, amelyekből sok gyermek egyszerre többet is magáénak tudhatott.
A 20. század első feléig a kisfiúknak a felnőttek, főként az apa gyakran készített fából húzható-vonható kiskocsikat, kistalicskákat. Később, a vagyonosabbak körében elterjedtek a lábbal hajtható, pedálos-kormányos, fémlemez-karosszériás kisautók. Az 1950-es évekre rendkívül népszerűek lettek a nagy autómárkák, a Ford, a BMW, a Mercedes, Kelet-Európában például a Zsiguli, a Pobjeda kicsi, ám „vezethető” változatai. Magyarországon a Moszkvics vált közkedveltté. A pedálos Moszkvicsokat egyébként az 1960 évektől az 1990 évekig gyártották, mára gyűjtők kutatják a még fellelhető darabokat. A pedálos kiskocsik mellett népszerűek voltak az autótípusokat miniatürizált kiadásban másolt, gyufásdoboznyi kisautók, a matchboxok. Az eredeti Matchbox cég az 1980-as években Magyarországon is létesített gyártósort.
Napjainkban sikere van a műanyag, háromkerekű, lábbal hajtós kismotoroknak is. Ezek közül az Enduro kismotor magyar találmány, 1989 óta van a piacon. Az Enduróból a Néprajzi Múzeum is őriz gyűjteményében mint napjaink jelentős populáris tömegtárgyát. A kismotoroknak többfajta változata létezik, a felhozatalnak emlékezetes darabja az egészen piciknek szánt „nyuszimotor”.
A kerékpárt is nem sokkal a 19. század eleji „feltalálása” után a gyermekek számára is használhatóvá alakították. A század végén a velocipéd terjedt el. A jármű a mai bicikli őse, abban különbözik tőle, hogy a nagyobb méretű első keréken található pedállal lehetett hajtani. Kisgyermekeknek szánt háromkerekű változat is készült belőle. A 20. század során elterjedt a ma is ismert lánchajtásos biztonsági kerékpár. Magyarországon az 1950-ben alakult meg a Csepel bicikligyár, amelynek generációk számára meghatározó gyártmánya volt a Camping bicikli. A kerékpárra szerelhető pótkerékről, a biciklizni-tanulásról, a biciklire erősített seprűnyélről mindenkinek vannak emlékei.
A játékos céllal használt hangszerek is nagyszerű szórakozást nyújtottak – nem feltétlenül a szülőknek. A gyermekek által készített hangkeltő eszközök: a fésűből és selyempapírból összeállított szájharmonika mellett, egyre népszerűbbek lettek a megvásárolható zeneszerszámok is, mint a körtemuzsika, a szájharmonika vagy a színes játékklarinét.
Kedves gyermekkori időtöltése volt a 20. század második felében születetteknek, a napjainkban reneszánszát élő diafilmnézés. Általában a szülők vetítették és olvasták fel a meséket. A Lemezárugyár mesefilm-vetítőinek zümmögésére sokan emlékezhetnek a mára felcseperedettek közül.
A hagyományos játékok mellett az 1980-as évektől kezdtek megjelenni az elektronikus eszközök, amelyekkel a gyerekek hosszasan el tudtak, tudnak időzni: a számítógép, a videojáték-konzolok. A PC-játékok is beépültek a játék-kultúrtörténetbe, és hasonló nosztalgikus érzéseket ébresztenek a fiatal felnőttekben, mint száz évvel ezelőtt a hintalovak vagy az üveggolyók.
TEJ
