Kutyául vagyunk
A kutyák időtlen idők óta velünk vannak, és ma is fontos szerepet játszanak életünkben. Régebben a vadászatban és a terelésben segítettek, manapság vakvezetőként, kereső kutyaként és terápiás célra is őket foglalkoztatjuk.
A kutya a farkas egy már kihalt alfajának háziasításával jött létre, hogy pontosan mikor, arról ma is viták folynak, de nagy valószínűséggel már a középső kőkorszak vagy az újkőkorszak óta társa az embernek. A kutyafajták roppant változatosságot mutatnak, összesen tíz kutyafajt különböztetünk meg, melyeket megjelenés vagy szerep alapján alakították ki.
Kutyával és gyerekkel bármit el lehet adni
Milyen értelmesen tud nézni, szinte megszólal! – állítja sok gazdi hűséges ebéről. Nem is csoda, az egyik legmozgékonyabb testrészük a fülük, és éppen ez utóbbi révén igen változó „arcokat” tudnak vágni. A hallás a kutyák egyik legkifinomultabb érzékelése, mivel fülük szélesebb hangtartományt érzékel, ezért olyan hangokat is észlelnek, amit mi nem. Ugye mindenki ismeri a lelógó vagy a hetykén felálló füleket?
A kutyák anatómiai felépítéséről még sok érdekességet írhatnánk, hogy a sötétben a kutyák jobban látnak az embernél, ugyanakkor színlátásuk igen gyenge. A kutatások során arra is rájöttek, hogy képesek összetett mértani formákat megkülönböztetni egymástól, és élénken érdeklődnek árnyképek, tükörképek és kutyás videók után, legnagyobb örömünkre, tegyük hozzá.
De kis kedvenceink nemcsak erről híresek, kezdettől fogva a reklámipar aktív szereplői ők, többek között a nekik készült kiegészítők, ételek reklámozására használják őket, népszerűségük miatt megszámlálhatatlan kutyás videót találunk az interneten. A leglelkesebb gazdik saját Instagram profilt is létrehoznak házikedvencüknek, megörvendeztetve ezzel másokat és persze pénztárcájukat.
A kinológiai világszervezet kilenc őshonos magyar kutyafajt tart számon: puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövidszőrű-, és drótszőrű magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó. Gyűjteményünkben Eggerth Márta énekesnő egy pulit ölelget.
Ebben a kutyahidegben kutyául érzi magát az ember. A kutya, mint szitokszó nemcsak hazánkban használatos (ilyen hálátlan szerep más nyelvekben is szegény ebekre hárul), de bizonyos esetekben eufemizmusról (szépítő kifejezés) van szó, nyilvánvalóan a hasonló kezdetű ősi mesterséget jelölő szó helyett emlegetjük a kutyusokat. Káromkodásokban, mint a kutyafáját vagy a kutya mindenit ez egészen világos. Ennek magyarázata, hogy a négylábúak közismerten alárendelt szerepet játszanak az emberek közösségében. A pejoratív értelemben vett használat olyan szólásokban, mint: a Bizonytalan, mint a kutya vacsorája, az Egyik kutya, másik eb, Jön még kutyára dér, vagy a Kutyának sem kell fordul elő. De szerencsére nemcsak így emlékezünk legjobb barátunkra.
Az első kutya, akinek neve összekapcsolódott a hűséggel Argosz volt, Odüsszeusz kutyája, aki húsz évet várt gazdája visszatérésére, természetesen számtalan példát ismerünk a történelemben a kutyahűségre. Hacsikó, akinek szobrot is állítottak, több hónapig várta elhunyt gazdáját a sibujai állomáson. Hazai vonatkozású: Kántor, a híres rendőrkutya, akiről filmsorozat is készült, de méltán híres, Mancs, aki mentőkutyaként több akcióban is részt vett. A teljesség igénye nélkül filmekből és rajzfilmekből ismert: Frakk, Bogáncs és Homoki-Nagy István filmjének kedves kutyusai. De legyünk őszinték, nemcsak a „belső" tulajdonságaik miatt lopták be szívünkbe magukat a kis négylábúak, szépségüket is díjazzuk. Az alábbi 1957-es híradórészlet egy klasszikus kutyakiállításról tudósít.
TÉ
