A legenda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabságot, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán kizavarták a törököket Mohácsról. Azonban a történetnek valószínűleg kevés az igazságalapja. Mohács 1687-ben szabadult fel az oszmán uralom alól, de sokácság nagy arányú bevándorlása csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. A balkáni eredetű sokácok feltehetően a korábbi hazájukból hozták magukkal a népszokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és alakult a napjainkban ismertté. 

"Ma már csak a kíváncsiskodókat ijesztgetik, de valamikor törököt űztek ezek a félelmetes maszkák. A felvonulás lakodalmas csoportja nem fogy ki a víg dalokból, vidám táncból, amíg el nem hamvad az utolsó parázs is a farsang kialvó tűzén." Hangzik el az alábbi 1955-ben sugárzott Magyar Filmhíradó részleten.

Az első adatok a népszokásról a XVIII. század végéről származnak. A Baranya megyei Csorba Győző Könyvtár két éve elkészítette A mohácsi busójárás bibliográfiája (1862–2014) című teljességre törekvő kiadványt. Az annotált bibliográfiával a könyvtár hozzájárul a mohácsi busójárás nemzetközi és országos hírnevéhez azzal, hogy a jövő kutatói számára egy nélkülözhetetlen segédkönyvet hozott létre. A kötetben 1741 tétel, olvasmányos annotációk, forrásközlések, név- és tárgymutató is található.

Busók

A busók a faragott maszkot viselő férfiak, akiknek jellemző ruházata a bocskor, a szalmával kitömött fehér vászongatya, a bundájával kifordított birkabőr derékban kötéllel vagy lánccal megkötve, melyre egy vagy több kolomp is fel van akasztva, vállukon batyut viselnek. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartják. Jellemző még a díszesen kifestett mosósulyok (praćak), a vízhordófa (obramenica) vagy a teknőben hordozott jellegzetes busó baba a „famatyi”. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. A „szép busók” a sokác népviseletbe öltözött, arcukat fátyollal eltakaró leányok és legények.

Jankelék

A jankelék rongyos ruhába öltözött fiúgyermekek, akik arcukat ronggyal, harisnyával takarják el, és vállukon átvetve egy hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral kitömött zsákot visznek, és azzal püfölik a közönséget, főképp a lányokat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson. A látogatóknak nem árt szem előtt tartani, hogy a farsangi felvonulás idején a busókra, jankelékre és maskarákra nem vonatkoznak a hétköznapokban megszokott erkölcsi szabályok. Az eseményre egy sajátos, „felfüggesztett” állapot jellemző, főleg a lányok és a nők „kárára".

Máglyára vetik a telet

A busójárás, amelyet poklade néven is neveznek, mára sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám turisztikai látványosság szempontjából sokat nyert. A mai busójárás a régi népszokás központjában, a sokácok táncáról, a Kólóról elnevezett téren kezdődik. A beöltözött busók, jankelék és maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók más busó csoportokkal. A régi elöltöltős ágyú dörrenéseire a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a Mohács főterére, ahol kezdetét veszi az önfeledt farsangi kavalkád. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Sötétedéskor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, duhajkodnak az emberekkel. A mohácsiak azonban húshagyókeddi zárónapon is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól és köszöntik a tavasz eljövetelét.

Busójárás egész évben

Azoknak a turistáknak, akik nem a farsangai időszakban látogatnak Mohácsra, azoknak sem kell lemondaniuk a busójárás élményéről, ugyanis a városközpontban pár éve megnyílt a Busóudvar. A létrehozott komplexum célja, hogy az érdeklődők az év minden napján megismerhessék a több évszázados farsangi népszokást, ízelítőt kapjanak annak páratlan hangulatából. A látogatók a Busóudvar látványműhelyeiben betekintést nyerhetnek a rendezvényhez kapcsolódó helyi kézművesek tevékenységébe is. Interaktív kiállítást, látványműhelyeket tekinthetnek meg.

A busójárás hazai és nemzetközi sikerét jelzi, hogy 2009-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának ülésén úgy döntött: Magyarországról elsőként a mohácsi busójárást veszi fel Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. 2012-ben pedig a Hungarikum Bizottság, Baranya megyéből elsőként, választotta hungarikumnak minősülő nemzeti értékekké.

Szüts Etele