Szent vagy profán? Aktok a képzőművészetben
A fedetlen emberi test ábrázolása a művészet ősi igénye; ez az igény lehet önmegismerés, tudományos kíváncsiság, a szép iránti vonzódás, netán vágykeltés. Az akt lehet tanulmány vagy ujjgyakorlat, objektivitásra törekvően élethű képmás vagy a művész kézjegyeit magán viselő alak, netán allegória. Mindez függ a kor szemléletmódjától, a művészeti stílustól, az alkotó személyétől, szándékától. Kiállításunk és képgalériánk révén áttekintjük, hogy főként a festészetben és fényképészetben mindez hogyan alakult.
Szentesített meztelenség
A meztelenséghez és annak művészi interpretálásához történő hozzáállás történelmi rapszodikusságot mutat. A prehisztorikus stilizált emberalakok, vénuszfigurák fedetlenek. A Willendorfi vénusz lényegét, a termékenységvarázslást éppen az elsődleges nemi jelleg hangsúlyozása adja. A meztelenség az ókorban is a hétköznapi élet része volt, és ennek megörökítése ugyanazzal a természetességgel történt. A meztelen testet szépnek találták, csodálták – ezt a csodálatot tükrözik az antik szobrok. Az ókori görög sportolók nem fedték semmivel sem testüket, azonban néhány városállamban ezt nem nézték jó szemmel, és tiltásokat vezettek be, például a női versenyzőkre.
A középkori ember életét az istenhit határozta meg. A képzőművészet központi témái a bibliai történetek, például a bőséges illusztrációt tartalmazó Biblia pauperum vagy más néven szegények Bibliája az olvasni nem tudó és latinul nem értő emberek számára egyet jelentett a Szentírás megismerésével. Ez a könyvtípus a transzcendens látásmód szolgálatában állt, azonban részletes és szöveghű volt – olykor a ruhátlanság megjelenítésétől sem riadt vissza. Kissé paradox módon, hiszen a keresztény középkortól a prüdéria nem állt messze.
A reneszánszban az emberi test ábrázolása már tudományos igénnyel történt: a mű egyben biológiai tanulmány is, gondoljunk Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányára, amelyben a test méretarányait mérte és analizálta. Ez volt az „újjászületés” kora, amikor már nem volt elegendő a vallásos dogmák által nyújtott világnézet, az ember nyitott a tudomány felé, mellette a görög és római kultúra állt érdeklődésének középpontjában. A Vatikán ezt nem mindig tolerálta: Michelangelo Buonarroti a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójaként megfestett Utolsó ítélete eredetileg meztelen férfiakat ábrázolt; utólag szemérmesen libbenő drapériákkal korrigálták a pápai szemnek kellemetlen elemeket.
A klasszicizmus egyik fő szemléletmódja, a historizmus szintén az antik múltból merített. Alapja a múlt kutatása, a görög-római emlékek, eszmények ápolása, a mitológiai témák feléledése. Az ellen-stílusként kibontakozó romantika kiábrándultsága mindezzel szembement: a szabályokra kirobbanó érzelmekkel reagált. Az éppen aktuális szemléletmód is – sokszor akadályozó – nyomot hagyott a művészetben. A kor egyik legjelentősebb spanyol festője, a konvenciók ellen kikelő Francisco Goya leghíresebb festménye, a Meztelen Maja a korabeli inkvizíció prűdsége miatt kapott képpárt, és Goya nyomásra készítette el a Felöltözött Maja-t, miután nem volt hajlandó az eredeti művet átfesteni.
Profán professzionalizmus vagy provokáció?
Édouard Manet kisebb botrányt okozó két aktja, a Reggeli a szabadban és az Olympia az impresszionizmus korai mesterművei, egyben a modern festészet alappillérei. Kompozíciójuk a reneszánsz és manierista elődökre hajaz, de azok formanyelvének átértelmezése újszerű színhasználattal; az Olympia Tiziano Urbinói Vénuszának újragondolása. A Reggeli a szabadban, az öltönyös férfiak között ülő meztelen nő közfelháborodást keltett – az akt már rég nem volt újdonság, viszont a kontextus igen! A szituáció nem bibliai vagy mitológiai, hanem egy teljesen hétköznapi jelenet, és ez a profán piknik sokak ellenérzését váltotta ki.
Képválogatásunkban számos alkotás szerepel a Nyolcak művészcsoporttól, köztük Berény Róbert, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos műalkotásai. Az avantgárd irányzatokat vegyítő művészek aktképeit a konzervatív közvélemény negatívan fogadta.
Az akttanulmányoktól az obszcén fotókig
Az aktfotózás gyökerei egészen 1840-es évekig nyúlnak vissza. Eugène Delacroix festő és Eugène Durieu fotográfus 1854-ben készítette korai akttanulmányokat tartalmazó híres albumát. A fotók alapján Delacroix később több rajzot és festményt alkotott meg. A kor Franciaországában népszerűek voltak – a normáknak ellentmondó, egyben illegális – nőket ábrázoló erotikus képek. A fotósok kiskapukat kerestek, hogy a nem feltétlenül artisztikus jelleggel készült képeiket forgalmazhassák: a fotókat kötelespéldányként küldték a Francia Nemzeti Könyvtárba, hogy megkapják rá a művészeti tanulmány státuszt. Félix-Jacques Antoine Moulint az elsők között ítélték rövidebb börtönbüntetésre meztelen lányok fotózásáért – szabadulása után titokban érkeztek hozzá a modellek.
Habár az ős-aktfotográfiák között vannak olyan fotók, amelyek beállításaik révén művészi produktumként könyvelhetőek el, sok esetben azonban nem unikálisak. Az 1859-es párizsi tárlaton már külön szekciót szenteltek az aktoknak. A művészi tematikából – a képzettársítások miatt – már a kezdet kezdetén kivált az üzleti haszonszerzés végett ábrázolt fedetlen emberi test, hiszen ekkor már nem volt meg az elidegenítő – bibliai és mitologikus – szemlélet, amely a képzőművészet aktjait évszázadokon át szentesítette.
TEJ
Forrás:
- Imre Györgyi, szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2). Hungaricana
library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMG_kv_18_Modell/?pg=7&layout=s - Lyka Károly, szerk.: Az aktról. In: Művészet. Szerk. Lyka Károly 14. (1915) 3. Magyar Képzőművészeti Egyetem
www.mke.hu/lyka/14/145-151-akt.htm - maimanohaz.blog.hu
- mult-kor.hu