G. Olga az auschwitzi koncentrációs tábor foglya volt 1945 januárjáig. Onnan a front közeledtével, egy gyalogmenettel indították nyugat felé. Megszökött a menetből. Két hétig bujkált, menekült. Gyakorlatilag éhezett közben. Breslau közelében adta fel végül a küzdelmet, s jelentkezett egy hadifogoly-tábor kórházában, betegen. Innen kényszermunka-táborba került, szintén Breslau környékén, ahol a leigázott Európa különböző nemzetiségű foglyai dolgoztak. (Lengyelek, franciák, hollandok.) Itt élte át a város közel három hónapos ostromát is. Beteg volt, így az erődítési munkálatokban, melyre a német hadsereg folyamatosan igénybe vette a foglyokat – nem vett részt. A napló nagyon töredékes, nehezen olvasható, a bejegyzések mellett csak ritkán szerepel dátum, s a számozott oldalak nem mindig sorrendben követik egymást. Visszaemlékezéssel kezdődik, a kórházi időszak jelenidejéből Auschwitzot idézi fel a szerző. A szökés részleteit nem ismeri meg az olvasó, Breslauban folytatódnak a naplójegyzetek. Innentől rendszeressé válnak. Nem derül ki, milyen betegségben szenvedett az író, az azonban valószínűsíthető, hogy valamiféle súlyos problémája volt, hiszen hónapokon át betegeskedett, s ahogy az idő telt, naplójegyzetei egyre összeszedetlenebb, egyre inkább elmosódik bennük a valóság és a képzelet határa.

Ms. Olga G. was prisoner in the Auschwitz concentration camp until January 1945. As the front got closer to the camp, she was sent to the West by a marching group on foot. She escaped from the march and was hiding for two weeks, fled. She practically was starving meanwhile. Near Breslau finally she gave up the fight and appeared in a POW camp hospital, while sick. From there, she got into forced labor camps, also around Breslau, where the enslaved prisoners of various European nationalities, Polish, French and Dutch people worked. Here she lived during the nearly three-month siege of the city. As she was sick, so she did not participate in the fortification works in which the German army used the prisoners constantly. The diary is very fragmentary and difficult to read, the records only rarely follow each-others in date, and numbered pages do not either. She started to remember, in this period of time of the hospital Auschwitz remembers the author first. The details of the escape cannot be recognized and from Breslau continue the diary notes. From that point they become systemic. We cannot learn what kind of disease the writer suffered from, but it must have been some kind of serious problem, since she was ill for several months, and as time passed, her diary became more and more confused. Reality becomes increasingly blurred between the bounder of reality and imagination.