Szászvári Vár háttérben a templommal, Polgár mesteri Hivatal, Vadrózsa étterem ( Kiss György) nyári lakja és a falu látképe négyes mozaik képeslapon. A vár 1235-re keltezett- valójában hamis- oklevélre alapozva Burgundiai Bertalan pécsi püspök (1219-51) építette. Egy Árpád-kori, de kétségtelen hitelességű oklevél szerint, 1276 elött ezt a vidéket a Kórógyi család birtokolta, amely ez évben veszi meg a vele szomszédos koromszói kolostor területét is. Elképzelhető, hogy ezután kezdett a család a várépítésbe és az is, hogy e família később pécsi püspökké lett tagja Kórógyi László (1314-45), emelteti e falakat. Amint az időben előre haladunk, a múltbéli valóság kontúrja egyre élesednek, így a feltevések száma is csökken. A XV. század folyamán e vér a mindenkori püspök itteni 7-10 falura kiterjedő birtokközpontjaként merül fel a forrásokban. Szász már ekkor mezővárosként szerepel, ahol szombatonként tartották a heti vásárokat. 1543-ban Ahmed pasa hadoszlopa elfoglalja a várat. A környező falvak igazgatási központja, vagyis nahie lesz belőle. A hadászati szempontból ugyan nem túl jelentős várat a török megerősíti, a külső hengeres bástyák ekkor készülnek. A várban állandó őrség állomásozik. 1603-ban a keresztény csapatok felgyújtják, majd 1664-ben Zrínyi katonái is hasonlóképpen bánnak el vele. A vár régészeti kutatása az 1980-as évek elején indult meg, Dr. Sándor Mária és Dr. Gerő Győző régészek vezetésével. A volt parókia pincéje , vár egykori földszintje jelentős maradványokat őriz. A téglalap alaprajzú épülethez a nyugati oldalon egy torony csatlakozik, az egykori középkori helységeknek ma barokk boltozatai vannak. A várban folyó ásatások során a nyugati toronyhoz csatlakozó gótikus zárt erkély került elő, és ugyan ezen szakaszon gótikus helyiségsorra és várfalrészletekre bukkantak a feltárók. A volt plébánia nyugati homlokzatán két nagyméretű keresztosztásos gótikus ablaknyílás maradványai kerültek elő az első és a második emeleten is. Az eredeti helyükön megmaradt építészei tagozatok, ülőfülkés kőkeretes kapu, címeres kályhacsempék, reneszánsz ablak töredékek mind-mind az építmény későközépkori reprezentatív kivitelezéséről vallanak. Teljes egészében megvan az eredeti kövezett udvar, ahol két kút is előkerült. Kiderült az is, hogy a várhoz csatlakozott egy L-alakban hozzáépített, pillérsoros épületszárny is, a bejáratának pedig a Zsigmond korban, a budai vár kaputornyaihoz hasonló torony szolgált. A Vadrózsa Étterem Szászváron, a Mecsek keleti lábánál található csendes környezetben. Kiss György szobrászművész XIX. században épült nyaralója ad otthont a mai étteremnek. Az alsó szinten kialakított kávézó és pinceétterem a fiatalok számára alkalmas kikapcsolódási helyet szolgál. Az emeleten található étterem ad otthont családi rendezvényeknek, vacsoraesteknek, borkóstolóknak. Itt található a Kiss György emlékterem is, melyben a szobrász műveiről és életéről készült fotók tekinthetők meg. A község Baranya megye északkeleti részén, Baranya és Tolna megye határának közvetlen szomszédságában fekszik. Földrajzilag a Baranyai-hegyhát része a Mecsek keleti lábánál, a Völgységi-patak mellett. A település környéke már a kőkorszakban is lakott volt, de első írásos említésével csak a 13. század első felében keletkezett oklevelekben találkozunk. A községről a középkori dokumentumokban először Zaas, Zaz vagy Zaass (1334-es pápai tizedjegyzék) alakban írva olvashatunk, majd egy 1393-ban keletkezett oklevél már Szászt mint a pécsi püspöki birtok egyik hűbéres faluját, illetve annak plébánosát „Mihály szászi plébánost” említi. Egy 1401-ből származó oklevélből tudjuk, hogy Szász falu vásáros hely volt, s e jelentőségét az egész középkor folyamán megtartotta.