A 19. század végi jellegzetes debreceni paraszt polgári viseletek a 2010-ben elnyert Kölcsey Ösztöndíjból készültek el. A pályázatban hat bemutatni kívánt ruha szerepelt: a gyermek, fiatal felnőtt (jegyes) férfi és nő, fiatal házaspár és az idős nagyasszony. A rekonstrukció a Déri Múzeum fényképei, szakkönyvek, valamint gyűjtés alapján történt. Az 50 év feletti nagyasszonyok öltözete a Debrecenre jellemző visszafogottságot, eleganciát, zárkózott cívis szemléletet és szigorú erkölcsöket tükrözte. A ruha földig érő hosszú szoknyás, a felső rész hosszú ujjas, nagyon zárt, szolid, állig érő volt. Színeire főként a barna és fekete volt jellemző, de inkább az utóbbi dominált. A viseletet zsinór, gyöngy, kevés csipke és a ruha anyagából készült dísz ékesítette. A debreceni idős nagyasszonyi öltözet egyik jellegzetessége volt az úgynevezett kaskétli, vagy más néven főkötő, amit csipke, gyöngy és kicsi zsinór díszített. A fiatalabb asszonyoknál csak a kontyot fedte, míg az idősebbeknél már az egész fejét borította. A ruha kiegészítői az alján csipke díszítésű kötény, és a zárt pelerin (felöltő). Lábukon kemény szárú csizmát hordtak. A ruha napszövetből készült. Ünnepekkor a debreceni idős nagyasszonyok a fentebb leírt öltözetet hordták, hétköznapokon pedig hasonló típusú ám kevésbé drága anyagú ruhát viseltek. Manapság a kiállított darabot több rendezvényen is hordták ilyen például a budapesti Utazási vásár, a Debreceni Virágkarnevál és a Bartók díjátadó. Készítők: Kormányos Lászlóné hímző viseletkészítő Népi Iparművész Tóthné Dénes Anikó viseletkészítő Népi Iparművész csizma: Czéh Gabriella