Az 1907-es dánosi rablógyilkosság máig az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó és vitatott bűnesetként vált hírhedtté: ismeretlenek kirabolták a csárdát, négy embert megöltek. Végül vándorcigányokat helyeztek vád alá, és ítéltek el. Ennek nyomozása volt az egyik első eljárás Magyarországon, ahol a vizsgálat során ujjnyom azonosítást végeztek. Az 1907. július 19-én elkövetett – magyar kriminalisztika-történeti jelentőséggel bíró – dánosi rablógyilkosság az első világháborút megelőző „boldog békeidőknek” nem csak az egyik leghíresebb bűnügye, de talán legnagyobb sajtószenzációja is volt. A magyar sajtótörténet aranykorának is tekinthető időszakban napi és hetilapok tucatjai jelentek meg, és szinte egy sem volt közülük (beleértve a korabeli vicclapokat is!), amelyik ne foglalkozott volna hónapokon keresztül a négy halálos áldozatot követelő bűncselekménnyel. A véres történet szerint vándorcigányok Dánoson bestiális módon meggyilkolták Szarvas István csárdatulajdonost, feleségét Szarvas Istvánnét, nevelt lányukat a 17 éves Maczejkó Teréziát, akit meggyilkolása előtt meg is erőszakoltak. Megöltek egy odatévedő kocsist Tabányi Pált, majd felgyújtották a csárdát. Felirat a képeslap hátoldalán: "Az évszázados Dánosi hires csárda. 1907-ben a cigányok kirabolták és felgyújtották" A képeslapot 1940. március 11-én adták fel. Barna színű 10 filléres bélyeggel.