A képeslapról készített fotón, az Ezredéves kiállítás Nagykörútjának részlete, a Székesfővárosi pavilonnal, és az előtte elhaladó villamossal. A háttérben a közeli Hősök tere részlete, illetve a Szépművészeti Múzeum teteje látszik. Maga az egykori kiállítási pavilon épülete, tömör falakkal, masszív vasszerkezettel épített csarnokokból állt, nagyrészt felső, természetes megvilágítással rendelkezett. A fővárosi mérnöki hivatal tervezte és Wellisch Sándor kivitelezte. Az építés költségei, akkori pénzben 120 000 forintra rúgtak A pavilon belső, dekoratív díszítése is kiváló figyelmet érdemel; különösen díszes az a terem, amelybe őfelségének Benczúr Gyula által festett hatalmas képe került. Magában a csarnokban a főváros egész szervezetét, adminisztrációját, belső életét lehetett áttekinteni. Az épületet, a tervek szerint, a közeli termálfürdő vendéginek elszállásolására szánták, de végül szezonális vendéglátóhelyeknek adott otthont a szükséges átalakítások után. A bérlők közül a legsikeresebbnek Weingruber Ignác bizonyult, neve olyannyira összeforrt az épülettel, hogy a későbbiekben mint Weingruber pavilon maradt meg a köz emlékezetében. Az 1896-os Ezredéves kiállításra épített pavilon, a Széchenyi fürdő mellett, a Vajdahunyad vár bejáratával szemben állt. Ma már nem látható, a második világháború után elbontották.