Fayer László (Kecskemét, 1842. június 2. – Budapest, 1906. november 9.) büntetőjogász, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, gyorsíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1894-től). Pályája kezdetén újságíró, 1865–85-ben országgyűlési gyorsíró volt, közben jogi tanulmányokat folytatott. 1866-1870 között Feuer László néven jelentek meg gyorsírással kapcsolatos művei, melyek a téma egyik első alkotásai voltak. 1866-ban a budapesti magyar gyorsíró-egylet egyik alapító tagja volt; majd a gyorsírás-tanárokat vizsgáló bizottság tagja lett; az országgyűlési gyorsiroda szervezésekor elsőrendű gyorsírónak nevezték ki. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és 1870-ben jogi doktor, 1874-ben ügyvéd és a budapesti egyetem büntetőjog magántanára lett. 1866-ban rendkívüli, majd 1901-1906- ig nyilvános rendes rendes tanárrá nevezték ki. A gyakorlatias jogtudományi oktatás egyik hazai úttörője, a klasszikus büntetőjogi iskola híve, alapvető feladatnak tartotta a bűnmegelőzést. 1843. évi büntetőjogi kodifikáció anyagát összegyűjtötte, bevezetővel és hasznos magyarázatokkal látta el. Egyik alapítója volt a Magyar Jogászegyletnek, melynek később alelnöke is lett (1903). 1870-1880 közt szerkesztette a Magyar Themisz című jogi szaklapot, majd, a két lap összeolvadása után, a Jogtudományi Közlöny-t, ahol a bírósági ítéleteket és a Btk.-t nem egyszer szigorú, de nagy tudásra valló kritikában részesítette.

Az első kiadáshoz: "Szemináriumi gyakorlatok tartását öt évvel ezelőtt kezdettem meg. A résztvevők száma évről évre gyarapodik. Ma már az egyetemi ifjúság körében e gyakorlatok annyira kedveltekké lettek, hogy az Egyetemi Olvasókörben is rendesen tárgyaltatnak bűnügyi esetek törvényszéki vitázat alakjában... Eddigi tapasztalataim szerint a positiv törvény elsajátítása, szellemének átértése, a jogi műnyelv használatának begyakorlása a szeminariális keretben kiválólag elérhető, s a mellett a szeminárium igen jó szónoklati iskola is egyszersmind. A füzetben foglalt eseteket eredetileg nem a nyilvánosság számára, hanem a szemináriumban résztvevők magánhasználatára nyomattam ki. A fogalmazás nem egy helyen nélkülözi is a kellő gondosságot, s ha a füzetet mégis kibocsátóm, ezt csak arra való tekintettel merem tenni, hogy magyar nyelven még egyáltalán nem létezik gyűjtemény, mely oktatási czélra bűnügyi eseteket tartalmazna, s talán e dolgozat még jelen alakjában is megkönnyíti jogakadémiai t. kartársaimnak a szemináriumi tárgyalások behozatalát...

A második kiadáshoz: "Az eset-tárgyalás a mellett, hogy az ifjak szorgalmát fokozza és mindenikét külön-külön serkenti szakbeli dogmatikus munkák olvasására, a jogászi judiciumot élesiti, az előadási képesség fejlesztésére rendkívül nagy hatással van, s végül - a mi szintén nem megvetendő -: az elmélet és a gyakorlat közt közvetítőül szolgál... Nem mulaszthatom el itt hálásan megemlékezni arról, hogy az egyetemen kívül a gyakorlat körében is meghonosittatott a bűnügyi esetek szemináriumi tárgyalása. Porubszky Jenő, a rózsahegyi kir. törvényszék elnöke, 1890-ben bírósági szemináriumot létesített... Ezenkivül a Budapesti Ügyvédjelöltek és Joggyakornokok Köre is tart ugyanilyen gyakorlatokat. A mi a jelen füzet tartalmát illeti, az az első kiadáshoz képest lényegesen bővült; az esetek száma körülbelül ötvennel nagyobb. A régi esetek közül nehányat kihagytam, másokat átdolgoztam, a tényállást ott, a hol szükégesnek mutatkozott, kiegészítettem..."