Szép és jól ismert faj, amely korábban az egyik leggyakoribb nappali lepkénk volt majd jöttek a 2000-es évek: nagyjából 4-5 év alatt a korábban gyakran tömeges, mindenfelé előforduló lepke a kihalás szélére jutott. Pontosan nem tudni miért, de valószínűleg a tavaszok késői hidegbetörései ritkították meg majdnem véglegesen a lepkét vagy hernyóit. Az országszerte elterjedt fajnak csak a hűvösebb hegyvidékeinken és a nyugati határszélen maradtak fenn állományai. Az utóbbi években viszont újra megjelent sokfelé, ahonnan teljesen eltűnt, bár még mindig csak egyesével és elég ritkán. Fő tápnövénye a nagy csalán, májustól szeptemberig repül 2-3 nemzedéke, majd áttelelés után már február-márciusban szárnyra kelnek újra egyedei. Kritikusan veszélyeztetett és védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 ft.