Sümegi Kálmán levele barátjának Lajosnak (másolat) Sümegi Kálmán, Czapf (Sümeg, 1852. október 10. – Szeged, 1899. szeptember 6.) hírlapíró, irodalomtörténész, biztosító vezértitkár. Sümegen született, ahol apja Sümegi János a veszprémi püspökségnél uradalmi tiszttartó volt, anyja Szánthó Mária. A gimnázium négy osztályát Keszthelyen, az V. és VI. osztályt Székesfehérvárt végezte. Ekkor a szombathelyi papnevelőbe került és mint papnövendék a VII. és VIII. osztályt és a teológiai tanfolyamból egy félévet töltött. Már 1869-ben a Vasmegyei Lapokban jelent meg egy verse. Otthagyván a szemináariumot Budapestre ment a jogi egyetemre, majd bölcseletet hallgatott. Közben a Nemzeti Színháznál mint tisztviselő Szigligeti Ede mellett működött és itt kezdett az irodalommal tüzetesebben foglalkozni. Levelezője volt a Zalai Közlönynek; dolgozott a Fővárosi Lapokba, Reformba, Családi Körbe, Nefelejtsbe; különösen foglalkozott Kisfaludy Sándorral és több adatot nyújtott róla; ezeket fölhasználva írt a Pesti Naplóba, Életképekbe, Figyelőbe, Vasárnapi Ujságba, Petőfi Társaság Lapjába, Magyar Bazárba, Viszhangba és több más lapba. Mint rendes munkatárs, előbb az Életképeknél, aztán az Ellenőrnél, majd a Magyarország és a Nagyvilágnál és Független Hirlapnál dolgozott, de e mellett majd minden lap számára írt. Több tárcacikke németül a Pester Lloydban jelent meg és néhány rajzát a vidéki német lapok fordították le. 1881-ben az Arad és Vidékéhez ment főmunkatársnak, azon év július 12-én e lap szerkesztését átvette és azt 1885. április 15-ig szerkesztette. Ekkor megvált a laptól és újra kizárólag a szépirodalmi téren működött. 1881-ben Czapf családi nevét Sümegire változtatta. Utolsó éveiben az első magyar általános biztosító-társaság szegedi vezértitkára és az ottani Dugonics Társaság tagja volt. Regényeket és elbeszéléseket is írt. Arcképe: kőnyomat a Hölgyek Lapja munkatársai c. műlapon. Cikkei közül felemlítendők: a Fővárosi Lapokban (1876. 38., 39. sz. Kisfaludy-Sándor mint gazda, 1885. 88., 89. sz. A Proletárok szerzőjéről apró vonások), az Életképekben (1876. Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkáiról, Kisfaludy Károly emlékezete, Kisfaludy Sándor végrendelete), a Nemz. Naplóban (1876. 251., 252. sz. Kisfaludy S. prózában írt munkáiról), a Viszhangban (1877. 9-13. sz. Szegedy Róza), az Ellenőrben (1877. 110. sz. A «Karthausi» satyrája 160. sz. Kármán József és a nők, 187. Népköltészetünkben a katona, 255., 257. Költészetünkben a csárda, 438. Gyulai Pál Petőfiről. 160. sz. Kármán József és a nők, 1879. 172. Arthur, Eötvös Karthausiából, 256. B. Eötvös József emlékezete), a Győri Közlönyben (1877. 95., 97., 100. sz. Kovács Pál jubileuma). A Honban (1877. 257. Magyar operaház), a Petőfi-Társaság Lapjában (1877. Vörösmarty és a nők, Kisfaludy K. és a nők, Kisfaludy Sándor és regéi), a Független Hirlap (1879. 18. sz. Szigligeti emlékezete), a Képes Családi Lapokban (1880., 1885. elbeszélések), az Arad és Vidékében (1881. A szép mostoha, regény és beszélyek). Sümeg város Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. A múzeum vidéki viszonylatban a leggazdagabbak közé tartozott. 1937-ben a múzeum kiállítási tárgyait – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.