A zöld kávébabtól a pörkölt szemekig

I. Julius 1862-ben gondolt egyet és Prágából Bécsbe költözött, nem fiatalkori lázálom vezérelte, 38 éves volt ekkor. Korábban több előkelő üzletben is dolgozott a császárvárosban, de már tanonckodása idején elhatározta, hogy kizárólag kifogástalan minőségű termékekkel fog kereskedni leendő boltjában. A már említett kis bécsi üzletben a teák és fűszerek mellett rizst, cukrot és természetesen zöld kávébabot is árusított. 
Ebben az időszakban a vásárlók még otthon, maguknak pörkölték a zöld kávébabszemeket. 1877-ben Meinl rájött, hogy a pörkölési eljárás az, ami igazán meghatározza az ízeket és aromákat, ezért saját eljárást dolgoztak ki, hogy a legtöbbet ki tudják hozni a szemekből, ennek lényege, hogy a kávébabok nem érintkeztek a széngázokkal, így nem volt utóízük, ugyanakkor megőrizték természetes aromájukat. Az otthoni pörkölés egyébként sem volt garancia semmire, előfordult, hogy a kávébabok egy-egy ponton feketére, míg máshol alig pörkölődtek meg, a kész kávé pedig lett, amilyen lett. Meinl így már nemcsak a zöld kávébabszemeket, hanem pörkölt kávét is árusított, nagy sikerrel. Ehhez a sikerhez hozzájárultak a gombamód-szaporodó kávéházak is, amelyek megbízható felvásárlói voltak kávéjának, így kapcsolódott össze a Meinl üzlet kávéja a bécsi kávéházi kultúrával. 

Az első hazai üzlet

Hazánkban 1900-ban nyílt az első fióküzlete, a Kossuth Lajos utca 1. szám alatt. A cég nagy hangsúlyt fektetett a minőségre, a vevők ugyanazzal a választékkal találkozhattak Bécsben, mint Budapesten. Nemcsak az áruk, hanem az üzletkép is egységes volt: sárga csempe, kávébarna berendezéssel.
1909-ben megalakult az önálló magyar Meinl Gyula Kávébehozatal Rt. Az 1924-es Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára szerint a részvénytársaság központja a Dandár utca 15. szám alatt működött. Az ingatlant Julius Meinl még 1908-ban vásárolta meg és két év múlva ugyanitt nyitotta meg az első kávépörkölő üzemét. A cégnek több egysége is volt, egy másik az István úton működött, ahová fokozatosan helyezték át a termelést. Végül a cég a 30-as évek végén, a Budafoki úton épített új, nagyobb gyárában egyesítette az addig több telephelyen működő üzemeit.

1914-ben fia, II. Julius vette át a jól menő céget. 1930-ban már több mint 300 fióküzlet működött Magyarországon. 

A legszebb üzlet a Ferenciek terén szolgálta ki a teára, kávéra vágyó vásárlóit. A Meinl kávék, teák, drágábbak voltak, mint a piacon található többi márka, azonban a magasabb ár ellenére jól ment az üzlet. A vásárlást jó érzékkel összekötötték a termékkóstolókkal, tartottak próbafőzéseket, és kis ajándék termékekkel kedveskedtek a vásárlóknak. 1924-ben Joseph Binder grafikus megalkotta a Meinl Mohrt, a kis mórt vörös fezzel, amely a Meinl kávé ikonjává, majd később a cég védjegyévé vált. Az üzletben persze nemcsak kávé, kakaó és tea volt, bonbonokat, likőröket, sőt bort is árultak.

Meinl-nél dolgozni nagy dolog volt, nemcsak a megbecsülés miatt, a cég odafigyelt a dolgozóira, sportolási és kulturális lehetőségeket is biztosított számukra. De az eladó hölgyeknek sem kellett aggódniuk az elvárt ápolt frizura miatt, hiszen fodrászbérletet is kaptak bérükön kívül.
Azonban bekerülni a céghez nem volt olyan könnyű. A rátermettség mellett fontos volt a német nyelvtudás is, hiszen a vállalati levelezés németül folyt. A felvételt nyert dolgozók 3 éves szakoktatásban részesültek, ahol a Bibliájuk, az áruismeret tankönyv volt. A vevőkkel való udvarias bánásmód mellett többek között kirakatrendezést, üzletkötést és ügyviteli adminisztrációt is oktattak. A legjobb eredménnyel végzők az exkluzív üzletekbe kerültek. Még ennél is fontosabb volt a kávékimérésben szerzett gyakorlat, az üzletekben időről időre ún. próbaméréseket végeztek, hisz nagyon fontos volt a precizitás, csak néhány gramm különbséget tolerált a tulajdonos. Általános igazság volt, hogy az eladóknak folyamatosan tanulniuk kellett, mert a folyamatos fejlődés tette a céget gyümölcsözővé. 

A második világháború megszorításai a kávéiparra is kihatással voltak, erről írtunk már korábban. A háziasszonyok nem sokat tehettek pótolták vagy helyettesítették, ami hiányzott. Ebben próbált segítséget nyújtani – persze nem minden hátsó szándék nélkül – a Meinl Gyula r. t. Háztartásgazdasági Tanácsadója. A tanácsadó 1942-től működött. Az ínséges időkben, miközben receptekkel látta el a lakosságot, nem feledkezett meg a cég saját márkás termékeiről sem. Az ajánlataiban mindig szerepelt: bor, Meinl-fekete, Meinl-tea, Meinl-Coffeána, Meinl-Teána vagy Meinl Háztartási kávékonzerv is. 

1945-52 ig szovjet kézen volt, majd 1952-től Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vállalat néven működött, a logója pedig sárga háttérrel a csemegekosár és az elmaradhatatlan mór fiú lett. 1991 után Csemege-Julius Meinl Ipari és kereskedelmi Rt. néven találkozhattak vele a vásárlók. 2001-ben a cég eladta a részesedését a Match kereskedelmi cégnek, így lett vége a Meinl cég hazai történetének. A márka ettől függetlenül ma is működik – továbbra is a család kezében – kávé és tea forgalmazóként a világ élvonalában. 

TÉ

Forrás:

https://www.meinlcoffee.com/hu/rolunk/marka-ertekek/

https://m.militaria.hu/uploads/files/29902500_1585831558.pdf

S. Nagy Anikó: Kereskedővilág – Szemelvények a magyar kereskedelem történetéből. Mundus Kiadó, Budapest, 2007.