Egy sima egy fordított

Talán nem is volt olyan régen, amikor megbabonázva figyelhettük a serényen sercegő kötőtűket, ahogy édesanyánk, vagy nagymamánk újságok kivágott kötésmintáiból; sálat, sapkát, és pulóvert készített. Maga az eljárás eredete homályba vész, de feltehetően Arábiából származik, ahol főképp harisnyakészítésre használták. Európába a Selyemúton érkezett mór közvetítéssel és elsősorban egyházi méltóságok kesztyűi és harisnyái készültek ezen módszerrel. Mint oly sok textilipari eljárás, a kötés is az iparosodás során vett nagyobb lendületet. A kötőgépek megjelenésével már bonyolultabb kötésmódok és mintázatok előállítása is elképzelhetővé vált, és az egész folyamat automatizálódott. Természetesen, hazánk sem maradhatott le a technikai újításokról. A kötöttárugyáraink, amelyek kezdetben főleg harisnyákat majd kesztyűket gyártó manufaktúrákként üzemeltek – mint a korábban már említett Goli – az 1920-as években végrehajtott fejlesztéseknek hála bővültek, gyarapodtak.

A nagy svájcisapka harc

Azért a divathóbortok sem kerülték el a gyárak mindennapjait. A svájcisapka megjelenése az 1930-as évekre tehető, nevével ellentétben azonban semmi köze Svájchoz, mivel eredetileg a baszk népcsoporthoz köthető. Így már érthető, hogyan terjedt el Franciaországban ilyen sebesen a sapka. Nálunk először a Kokron (Cocron) József által alapított hódmezővásárhelyi üzemben kezdtek el a sapkát gyártani, amelyet Nor-Coc márkanéven forgalmaztak. Rövid időn belül hatalmas sikere lett. Azonban akadt egy kis probléma, nem voltak egyedül a termékkel a piacon, ugyanis nagyjából ugyanebben az időben megjelent a Rákospalotai Kötöttárugyár által gyártott, "Bob" márkájú svájcisapka is. Mivel a svájcisapkagyártást egyik gyártó sem kívánta abbahagyni, ezért a 30-as évek közepére inkább megegyeztek. Megállapodtak a termelés mennyiségéről, minőségéről és a termékek áráról is. Így lett hazánk svájcisapkagyártó nagyhatalom. Érdekesség, hogy a gyártást a Kokron-gyár utóda, a világháború utáni Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár (HÓDIKÖT) egészen az 1960-as évekig folytatta.

Csúnya pulcsik újratöltve

A kötött pulcsik, kardigánok, garbók nélkül ma már nehezen tudnánk elképzelni a téli ruhatárunk, de nem volt ez mindig így. A kardigánt alig két száz éve "találta" föl egy fázós angol tábornok; Lord Cardigan. Ha hihetünk a leírásoknak, a lord egy meglehetősen rosszul sikerült ütközetben, a krími háborúban viselte ezt a ruhadarabot, amelynek kinézetéről megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy ma, amikor begomboljuk vagy felhúzzuk cipzárját, nem katonai viseletként tekintünk rá. Hasonlóan érdekes története van a beszélőnevű garbónak, amely Greta Garbóról kapta nevét. A 20. században a filmek már erősen befolyásolták a közízlést, így a gyakran magas nyakú pulóvert viselő Garbo garbója hamar népszerűvé vált, bár előtte sem volt ismeretlen. Először biciklisták hordták, hogy ne fázzon a nyakuk, de munkásruhaként is funkcionált például matrózok számára. Napjainkban a decemberrel a karácsonyi pulcsik, csúnya pulcsik formájában lényegülnek újra.

Szőrmentén

Prémek, bundák felhasználása, megmunkálása régről ered, de manapság is működik. Bár mostanság a műszőrme indult hódító útjára, időre időre a muff is előkerül, amely bár funkcióját tekintve kesztyű, azonban felhasználását nehéz elképzelni, hacsak valaki nem az orosz tajgán kíván keresztülutazni egy szánon. A szőrme kérdése napjainkban forró téma, a fenntarthatóság, az állatvédelem és az etikus divat iránt elkötelezettek elfogadhatatlannak tartják, hogy állatokat szőrükért tartsanak, ezért is jó hír, hogy a műszőrme egyre népszerűbb. 

TÉ