A visszaemlékezés 1941-ben zajlik. A visszaemlékező századát a Kárpátok felé irányítják (Koljun, Kamenyec-Podolszkij, Krivoj Rog települések). Kamenyecben tartózkodtak, amikor a hír jött, hogy visszairányítják a szerelvényt Budapestre. A csendőrök és milicisták ezt megakadályozták. A jelenlévő foglyok közül összetereltek csoportokat (összesen 10-15.000 fő) és a városon kívülre vitték őket. Hatalmas gödröt ásattak velük, és elkezdték belelőni az embereket. A visszaemlékező néhány társával utánuk eredet, hogy lássák, mi történik, így győződhettek meg az eseményről. Néhány nap múlva továbbirányították őket Krivoj Rogba. Innen Ukrajnába, majd Debrecenbe hozták vissza a szerelvényt. Horthy (akit fia túszul ejtésével zsaroltak a németek) ekkor nevezi ki Szálasit Veesenmayer utasítására. Horthy lemondott a kormányzói posztról. Budapesten november 17-én 200 foglyot a Dunába lőttek. Később a lengyelországi Senstohauba kerültek. Visszakerültek Magyarországra, Bajára. Ekkor már orosz-német harcok dúltak.

The remembrance happened in 1941. The coy of the storyteller was led into the Carpathians (Koljun, Kamenetz-Podolszky, Krivoj Rog). They were in Kamenetz, when the news came, that the car led back into Budapest. Gendarmes and milicists prevented it. From the present prisoners soldiers create groups (totally 10-15.000 persons) and herded them outside the town. They had to be obliged to dig an enormous pit, and soldiers started to shot them into this. The storyteller went after them to ascertain what happens with the fellows. After some days the coy was led farther to Krivoj Rog. From there the train was started to Ukraine, then into Debrecen. By press of Veesenmayer, Horthy nominated Szálasi to prime minister by the extortion of his son’s hostage-taking, Horthy resigned of his governor position. On 17th of November in Budapest 200 prisoners were shot into the Danube. Later the coy got to Senstohau, in Poland. Later they got back to Hungary, to Baja. Russian-German fights were actual at this time.