Kalazancius diákokkal Szűz Mária előtt, rézmetszet. Sebastiano Conca (1679–1764) festménye alapján Francesco Barbazza készítette el. A római San Pantaleo templom főoltárképének (Sebastiano Conca, 1763) újabb nagyméretű metszett másolata a szentté avatás alkalmából készült 1767-ben. Jelzése: „Eques. Sebas. Conca pinx. – F. Barbazza delin. et sculp.”. Felirata: „S. Joseph Calasanctius a Matre Dei Ordinis Scholarum Piarum Fundator Sanctorum fastis solemniter adscriptus a SSmo D[omi]no N[ost]ro Clemente XIII. P[ontifice] M[aximo] die XVI. Julij MDCCLXVII.”. A kép alsó részén Kalazanci Szent József jelenik meg diákok körében, jobb karjával egyiküket átkarolja, aki csukott könyvet tart kezében. A szenttől jobbra puttó látható liliommal, a szerzetesi tisztaság jelképével, amely szent szerzetesek ábrázolásának gyakori eleme. A metszet jobb alsó sarkában fél térdre ereszkedő angyal egy nyitott könyvet tart, amely a rendalapító által 1621-ben írt Konstitúciókra utal. Egyik lapján a piarista rend jelmondata: „ad maius pietatis incrementum”, azaz „egyre mélyebb vallásos lelkületet”, a másik oldalon pedig a „Constitutiones Scholarum Piarum”, vagyis a „Kegyes Iskolák Kontitúciói” felirat olvasható. Kalazancius bal karját kitárva felfelé tekint, ahol theatrum sacrumként mennyei jelenet bontakozik ki az oltárépítmény előtt: baldachin alatt a Szűzanya felhőkön trónoló alakja jelenik meg, mellette a gyermek Jézus áll, jobbját áldásra emeli, baljában pedig keresztet tart, körülöttük puttók láthatók. Mária jobb kezével a sugárkoszorúval körülvett piarista címerre mutat, amelyből sugárnyaláb árad. Balról egy angyal tálcával repül a Madonna felé, amelyen Kalazanci Szent József lángoló nyelve és szíve található, ami a szent épen maradt ereklyéire utal. A piarista címerből – amely Mária monogramját és istenanyaságának rövidítését tartalmazza – áradó mennyei fény az ereklyéken nyugszik, vagy éppen ez a fénysugár lobbantja lángra a szent nyelvét és szívét. A kép alaptémáját, a Madonna csodás megjelenését Kalazanciusnak elsőként Alessio Armini 1710-ben kiadott életrajza írja le (ARMINI 1710, 238; ARMINI 1712, 211). „Az első időktől kezdve, hogy József megalapította Kegyes Iskolák szeretet-művét azzal a célkitűzéssel, hogy a gyermekeket tudásra és istenfélelemre nevelje, és így azok jó keresztények módjára éljenek, bevezette az oratio continua-nak nevezett imádságot, amit a gyerekek 12-15 fős csoportokban végeztek. Sokszor ő maga, a generális volt ennek vezetője. Egy alkalommal a fölséges Isten meg akarta mutatni, milyen kedves előtte a zsenge gyermekek ezen imádsága. Miközben Isten szolgája ott volt növendékeivel együtt, és végezték az említett imagyakorlatot, egy ragyogó felhőn, nagy fényességben, angyalok sokaságától körülvéve, karján Isteni Gyermekével megjelent a Szentséges Szűz, a térdeplő gyermekek fölött. Az isteni Gyermek anyja biztatására fölemelte, kezét, és áldását adta a jelenlevőkre.” Calasanz Bau mutatott rá arra, hogy a látomás ezen változatát hamisnak kell minősíteni, ugyanis az valójában nem a diákok előtt, hanem 1648. augusztus 23-án, pár nappal Kalazancius halála előtt történt, amikor a rendalapító betegágyánál, magánimádsága közben jelent meg a Madonna dei Monti, amint azt Castelli és Caputi atyák vallották a kanonizációs eljárás során. A metszet jelzése is utal az eredeti inventorra. Sebastiano Conca (1679–1764), a korabeli Róma egyik legnépszerűbb művésze, élete végén, 1763-ban készítette el nagyméretű oltárképét a római San Pantaleo templom főoltárára, Kalazanci Szent József sírja fölé. A felhőn lebegő Szűz Mária (vagy Krisztus) és az alatta imádkozó, elragadtatott szent alakjának átlós kompozíciója a 18. századi barokk festészet egyik kedvelt oltárképi megoldása volt. Maga Conca is több hasonló képet festett különböző római templomokba (Nepomuki Szt. János, 1729, Lateráni bazilika; Szt. Sebestyén, 1740 körül, Chiesa dei SS. Luca e Martina), de különösen a szent rendalapítókat ábrázolták így, például Clairvauxi Szt. Bernátot (Niccolo Ricciolini, 1751, Róma, Chiesa di Santissimo Nome di Maria al Foro Traiano), Emiliani Szt. Jeromost (Gianfranco de Troy, 1730/1750, Róma, Basilica dei Santi Bonifacio e Alessio), Néri Szt. Fülöpöt (Sebastiano Conca, 1740 körül, Torinó, Oratorio di San Filippo) vagy Lellisi Szt. Kamillt (Placido Costanzi, 1749, Római Chiesa di Santa Maria Maddalena in Campo Marzio). A piarista rend főtemplomának oltárképe ennek a típusnak egyik utolsó darabja volt, és hosszú ideig nagy hatást gyakorolt Kalazanci Szt. József ábrázolásaira. Több metszetes másolat is készült róla. Az elsőt Giovanni Antonio Faldoni készítette 1764-ben Francisco Maria Bonada kétkötetes életrajza számára (MÉSZÁROS–KOLTAI 2010, A 27). Kalazanci Szt. József szentté avatását követően, Faldoni nyomán Binder János Fülöp budai rézmetsző is elkészítette a maga változatát (TALENTI 1768; RÓZSA 1998, n° 143; MÉSZÁROS–KOLTAI 2010, A 29). A rézmetszetek közül a legnagyobb méretű, legszínvonalasabb és legpontosabb Francesco Barbazza itt bemutatott alkotása, amely szintén a szentté avatás alkalmából készült. A San Pantaleo oltárának átépítése során, 1802-ben Conca festménye helyére Luigi Acquisti hasonló témájú, de domborműves alkotása került, Conca festményét pedig 1830-ban a sienai San Agostino piarista templomba vitték.

Copperplate engraving depicting Joseph Calasanz in front of the Virgin Mary after Sebastiano Conca's painting, made by Francesco Barbazza.