Színésznők sztárfotói
Nők sokáig nem állhattak színpadra, valójában a színházba járást sem tartották épp a női füleknek illő elfoglaltságnak. Egészen 17. századig tartotta magát a szokás, hogy a női szerepeket is férfiak játsszák. Valódi felüdülés lehetett a közönségnek, amikor nem kellett várakoznia a női szerepet játszó színészre, mert az még nem tudott megborotválkozni. Természetesen ismerünk híres művésznőket korábbról, de az igazság az, hogy megítélésük gyakorta nem volt jobb a prostituáltakénál. Az utókor pedig tehetségük méltatása helyett érdekesebbnek tartotta, hogy mely király vagy főúr ágyasai lettek vagy lehettek.
Nőtörténet és színház
Azok után, hogy nők is megjelentek a színpadon, a színházba járási szokások is megváltoztak. Nagy hatást gyakoroltak a közönségre, különösen a hölgyekre, akik először a színésznők viseletét kezdték el utánozni. Érdekesség, hogy kezdetben nem történelmi kosztümben, hanem az aktuális divatnak megfelelő öltözetben léptek a színpadra. Később, a fényképezés elterjedésével, nemcsak a divatipar, hanem a szépségipar is felfigyelt a bennük rejlő potenciálra, így váltak reklámarcokká. A napilapok hasábjain; Blaha Lujza púderszappant, Fedák Sári sósborszeszt vagy Havasi Gyopár krémet hirdetett.
Thália szolgálatában
A 18. századi vándortársulatoknál játszó művésznők megítélése igen kétes volt. De néhány évtizeddel később azok, akik társulati tagok voltak, komoly megbecsülésre tehettek szert. A korszak színésznőinek jelentős része eleve kapcsolatban volt a színházzal, legtöbbjük valamelyik férfi színész felesége, leánya vagy testvére volt.
A szakma elfogadásán az 1865-ben létrehozott Színészeti Tanoda is sokat lendített, de az is, hogy az iskola különös figyelmet fordított a növendékei erkölcseire. Hogy milyenek voltak ezek a nők? Az biztos, hogy kevésbé kötötték őket a társadalmi konvenciók, talán emancipáltabbak is voltak. Déryné mellett Prielle Kornélia volt az első, aki maga kereste kenyerét.
Prielle Kornélia már tizenévesen színpadon állt, de a Nemzeti Színházban 1844-ben lépett fel először. Fővárosi sikerei ellenére vidéken szívesebben játszott, így láthatta 1846-ban Petőfi Sándor Debrecenben. Az előadás közben Prielle nem az előírt dalt, hanem Petőfi egyik versét énekelte nagy átéléssel, az biztos, hogy nemcsak a közönség került elfogódott lelkiállapotba. Másnap Petőfi felkereste és megkérte a kezét, a házasság csak azért maradt el, mert sem református lelkész, sem katolikus pap nem eskette meg őket diszpenzáció nélkül. A következő évben Petőfi feleségül vette Szendrey Júliát, Kornélia pedig hozzáment Szerdahelyi Kálmánhoz és az eset megmaradt érdekes irodalomtörténeti adaléknak.
Jászai Marinak, vagyis eredeti nevén Krippel Máriának nehéz gyermekkora volt. Édesanyja halála után hamar munkába kellett állnia: szolgált kocsmában, volt cipőtisztító és gyermekfelvigyázó is. A königgrätzi csatában markotányosnő volt, a rettenetes körülmények között megtetvesedett és egy katona megerőszakolta. A borzalmak után némi pénzzel és azzal elhatározással szabadult, hogy színésznő lesz. Ami a művészetét illeti, igazi őstehetség, de mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt. Jászai beváltotta a magának tett ígéretét, az egyik legnagyobb magyar tragika lett.
Már életében emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami ma emlékháznak van berendezve. Róla nevezték el a tatabányai színházat és a Magyar utcai színészotthont is. Rábatamásiban a Szent István u. 33. szám alatt pedig egy Jászai Mari emlékszobát találunk. A színésznő ugyanis gyakran tartózkodott itt testvérbátyja, Jászai József házában.
Fényképgyűjtés - Lukács Juliska szép ruhái
Feltehetően senki nem talál semmi különlegeset egy családi fotóalbumban, a soha nem látott rokonok, szomszédok és megboldogult családtagok fotóival. Ami viszont az lehet, ha nemcsak családi fotográfiákat találunk abban a bizonyos albumban, hanem színészek, színésznők fotóit is. Hogy miért?
Minden rosszalló összehasonlítás nélkül, ez is egyfajta birtoklási vágy lenyomata, mint a tinédzserkori plakátgyűjtés vagy a kosaraskártya cserebere. A 19. században ez a színészek fotóinak gyűjtésében nyilvánult meg.
Az adatbázisunkban is megtalálható, Debreceni Irodalmi Múzeum gyűjteményének jelentős hányada egy bizonyos Lukács Júliát ábrázol. A több mint 200 fénykép már önmagában jelentős szám, amiből arra következtethetünk, hogy a hölgy igen népszerű lehetett a maga korában, ugyanakkor az életrajza alapján ez az elgondolás nem teljesen állja meg a helyét.
A rövid leírásból kiderül, hogy színésznő volt, nem mellesleg Porzsolt Kálmán felesége, Porzsolt a korszak híres írója, 1897-től a Népszínház igazgatója. A színésznő Nagyváradon született 1867-ben, 1889-ben végzett a pesti Színiakadémián, drámai szende és népszínművek állandó szereplője, a Népszínház társulati tagja egészen 1904-ig, ekkor vált el Porzsolttól. Válása után vidéken játszik, főleg Aradon, Nagyváradon és Debrecenben. De miért készíttetett ennyi fényképet?
Juliska bár tehetséges művész volt, kortársai, de különösen Blaha Lujza mellett nem remélhetett óriási sikert, ki emlékezne a naivára, ha a primadonna áll a színpadon? Abban bízhatott, hogy a felvételek maradandóvá teszik a fiatalságát, tehetségét, gyönyörű ruháit és a sikereit. A fényképeit nézegetve, ebben igaza lett.
TÉ
Forrás:
Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái
