Elfeledett kolostor- és templomromok
Mindig megkapó, amikor természetjárás közben egy ott felejtett romba ütközik az ember. Egy kissé megrogyott oldalfal, egy gótikus ablakkeret, egy megmunkált oszlopfő a fűben és az erdő, ami bár óvja az avatatlan látogatók elől a romokat, egyúttal pusztítja is. Ezen a héten elhagyott templom- és kolostorromok után eredünk, Bükkszentlélektől Nagyvázsonyig.
Bükkszentélek – pálos kolostorrom
A Bükkben megbúvó szentléleki, vagy dédesi kolostorrom, 710 méter magasságban található. A kolostorral kapcsolatos első írásos adatunk 1240-ből származik. Az itt élt remetéket azonban még nem tarthatjuk pálosoknak, hiszen az egyetlen magyar alapítású pálos rend hagyománya szerint, Boldog Özséb 1245-ben alapította meg a szerzetesrendet.
Feltehetően ez az ismeretlen eredetű közösség fából készült épületekben élhetett itt az első kőmonostor megépítéséig. A megmaradt romok egyébként egy szép, gótikus építményre utalnak. A szentléleki barátok több ízben is a közeli diósgyőri kolostorral közösen kaptak adományokat. A rendházat nagylelkűen támogatta Nagy Lajos király és később Mátyás is. Fontos helyszín volt, hiszen a királyi vadászatok alkalmával pihenőhelyként is szolgált. Mégis mi vezetett az elnéptelenedéséhez? 1526-ban először Serédy Gáspár – I. Ferdinánd kassai parancsnoka –, 1540-ben Balassa Zsigmond emberei rombolták le a rendházat, utóbbi bosszúból, mert a barátok panaszt tettek a Balassák önkényeskedései ellen.
A kolostor 1550 körül teljesen elnéptelenedett. Utolsó említése 1737-ből származik, amikor a romot visszaszolgáltatták a diósgyőri pálosoknak. A rendházat soha nem építették újjá, romjaira a 19. század közepén figyeltek fel ismét. 1974-ben indult meg itt a régészeti feltárás és megtörtént a műemléki konzerválás is. Ezután évtizedekig nem történt semmi, a kolostorrom méltatlan állapotának ügyét egy miskolci önkéntesekből álló csoport, a Csatárlánc karolta fel 2011-ben. Ezután a már korábban aládúcolt diadalív helyreállításához kapcsolódóan kezdett régészeti kutatásba a miskolci Herman Ottó Múzeum.
Zsámbék – premontrei romtemplom
A ma látható templom közvetlen elődjét 1220 után építtették fel. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt premontrei templom az ország akkor egyik legfontosabb útvonala, a Székesfehérvárt Esztergommal összekötő út mentén állt. Igaz, már az 1050-es években kőtemplom állt itt, de csak a tatárjárás után szentelték fel. A premontreiek több mint két évszázadon át tevékenykedtek a településen, azonban miután meggyengült a rend, Mátyás király elvette tőlük a templomot és a monostort és a pálosoknak adta. A pálos évtizedek alatti későgótikus átépítéseket az 1930-as években tárták fel.
A török korban erődítménnyé alakították át az épületegyüttest, így viszonylagos épségben élte meg az elkövetkezendő évszázadokat. 1763. június 28-i földrengésben azonban leomlott az északi mellékhajója – a romot pedig nem újították fel.
1870-es években Rómer Flóris és Henszlmann Imre ismerte fel az értékét. A 19. század végén aztán Möller István konzerválta romként a csonka templomot. Az épületből csak egy dongaboltozatos terem – ez most a kőtár –, a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg.
A templomrom nincs jó állapotban, becslések szerint kevesebb mint ötven éve lehet hátra. Egyes vélemények szerint tető kellene a falak fölé, ami megvédené az időjárás viszontagságaitól a romokat. Mindenesetre úgy tűnik, van remény, mert egy új kormányhatározat értelmében hamarosan megkezdődhet a helyreállítás előkészítése.
Vértesszentkereszt – bencés apátság
Román kori építészetünk egyik gyöngyszeme az Oroszlány és Pusztavám közötti erdőben megbúvó egykori bencés monostor és templom romjai. A XII. századi alapítású kolostort az évszázadok során több rend is birtokolta.
A Vértes hegységben elhelyezkedő bencés kolostort 1146 előtt alapította a Csák nemzetség, Szt. Kereszt tiszteletére. Az első kolostor templomát az 1210-es években újjáépítették, ekkor nyerte el ma is látható alakját. Elképzelhető, hogy 1210 és 1240 között a ciszter rendhez került a kolostor, de ezt követően a késő-középkorban továbbra is bencés kolostor volt e helyen. A 15. század második felében az épületek már rossz állapotban voltak, úgy tűnik, a szerzetesek nem tudták megújítani kolostorukat.
Mátyás király 1478-ban a hanyatlásnak indult monostort az obszerváns domonkosoknak adta, akik 1505-ben alakították meg itt konventjüket. Miután a törökök elfoglalták Tata várát, a szerzetesek elmenekültek, a törökök pedig felgyújtották a monostort. A terület 1754-től az Esterházy család birtoka, a grófi család tulajdonképpen kőbányaként kezelte az elhagyott apátságot. Köveit felhasználták a Bokodi tó malom- és gátépítéséhez. Ugyanakkor számos faragványt a csákvári kastélyba, és a tatai angolparkban épülő műromba beépítve hasznosítottak. Ma az innen származó faragott köveket a tatai Kuny Domokos Múzeumban őrzik.
Később Rómer Flóris is felfigyelt a monostorra, de nagy területekre kiterjedő ásatásokra csak 1964-71 között került sor. A vértesszentkereszti műemlék a Műemlékfelügyelet határozata alapján jelenleg nem látogatható.
Nagyvázsony – pálos kolostor
A kolostor romjai a nagyvázsonyi vártól kb. 5-600 méterre az erdőben találhatók. Ma már nehéz elképzelni a 16 méter belmagasságú, Szent Mihály tiszteletére felszentelt templomot és a hozzá tartozó kolostort, mely virágkorában több mint 20 pálos szerzetesnek adott otthont.
A rendház alapítói: Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs volt. A legenda szerint Kinizsi egy török rab váltságdíjából építtette a monostort. Hogy a történetnek van némi valóságalapja bizonyítja, hogy Báthori István – Kinizsi fegyvertársa – a kenyérmezei csata zsákmányából építtette a nyírbátori templomot. A késő gótikus kolostor 1485-86 körül készülhetett el. Kinizsi halála után özvegyének, Magyar Benignának második férje is itt lelt örök nyugalmat. Ma mindkettejük sírköve a várban van kiállítva.
A mohácsi vész után a nagyvázsonyi pálosok birtokaik fekvése miatt I. Ferdinánd oldalára álltak, aki 1528-ban védlevelet bocsátott ki, melynek értelmében, tilos volt a kolostorban hadakat elszállásolni. Ez a levél azonban nem védte meg a barátokat, később, amikor 1543-ban a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, a barátok többsége Pápára menekült a klastrom kincseivel.
1552-ben Veszprém elestekor már alig maradtak a rendház falai között. Azért, hogy a törökök nehogy erődítménnyé alakítsák át az épületet – fenyegetve a közeli vázsonyi végvárat – felrobbantották a monostort, köveit pedig felhasználták a vár megerősítéséhez. Hogy a kolostorban művelt, buzgó szerzetesek éltek, az itt készült kódexekből tudjuk. Az egyik, a veszprémi apácák számára íródott, kettő Magyar Benigna számára készült. A romjaiban is impozáns épület feltárását és konzerválását az 1950-es években Éri István és Sedlmayr János végezte.
TÉ
Forrás:
https://www.octogon.hu/epiteszet/kapott-egy-eselyt-a-zsambeki-romtemplom
http://www.oroszlany.hu/a-varos/vertesszentkereszt
http://www.palosepiteszet.hu/kelet-magyarorszag-palos-kolostorai/dedes
