A Dunakanyar szíve
A város életében a kezdetektől meghatározó az egyház szerepe. A püspökség alapjait I. István király rakta le, mégis Géza alapításának tekintik. Mivel Vác püspöke egyben a település földesura is volt, ez a cím erős befolyást biztosított számára a város ügyeire nézve. A város középkori magja a vár, a belváros déli részén épült erődítmény volt. A vár mellett, a Géza király által ideépített, Szűz Mária tiszteletére szentelt templom is jelentős volt, korábbi források szerint ide is temették az uralkodót. A virágzó településre a tatárok hada 1241 tavaszán ért el. A támadók elpusztították nemcsak a vártemplomot, hanem a környező püspöki központ épületeit és az oda menekült lakosságot is.
A tatárjárás után elnéptelenedett városba németeket hívott a püspök, akik annak központjában telepedtek le, az így létrejövő Vác-Németváros középpontjában a Szent Mihály templom állt, míg Vác-Magyarváros lakói továbbra is a vár körül laktak. A két város közös bíróval, de külön tanáccsal működött.
A mongol hadak után a törökök foglalták el a várost. A váci vár egészen 1552-ig fontos szerepet töltött be, hiszen az Oszmán Birodalom legészakibb végvára volt. A török időkben, aki tudott, elmenekült a városból. A törökök megszállták a várbeli egyházi épületeket és a váralja házait. A magyar lakosok átköltözködtek a város központjába, a német városba, a német ajkú lakosok többsége pedig elhagyta a települést. Miután a megszállók a székesegyházat dzsámivá alakították át, a keresztény lakosok a főtéri Szent Mihály-templomot kezdték el használni. Közben a lakosságot megérintette a protestantizmus eszméje, a korszak végére kálvinistává vált az egész település.
A török alól a végleges felszabadulás 1686 júniusában történt, ám alig lélegezhettek fel a váciak, először a Rákóczi-szabadságharc, később egy tűzvész hátráltatta az újjáépítést. A rekonstrukció kivitelezői a korszak neves püspök-földesurai voltak: Althann Mihály Frigyes és Károly mellett Migazzi Kristóf Antal nevéhez fűződik a település újjászületése. Nem csoda, hogy a város mai arculata is a 18. században történt építkezések során alakult ki. Migazzit 1756-ban nevezték ki váci püspökké, 1757-ben már bécsi érsek volt, de a váci püspökséget is megtartotta. Sokat tett a váci püspökségért és a városért. A városfal lebontásával és a korábbi várárok feltöltésével új területeket hoztak létre, a városi védőművekből egyedül a Hegyes-torony maradt fenn egy lakóház sarkába beépítve. Az egykori piactér központi szerepe is megmaradt. Az itt álló romos Szent Mihály templomot azonban lebontották, mivel székesegyházzá bővítése igen körülményes lett volna. Új egyházi központnak a mai Konstantin teret jelölték ki. Itt épült fel Isidore Canevale építész tervei szerint az új székesegyház is.
A 18. században az ellenreformáció eszméje hódított. Először a domonkosok, majd a piaristák, 1719-ben a ferencesek telepedtek le, hogy segítsék a régi hit terjesztését. A korábban protestáns hitre tért lakosokat városon kívülre telepítette Kollonits Zsigmond püspök. Az új városrész, Kisvác 1769 végéig önálló volt – a két városrész később egyesült –, de még az 1764-ben Mária Terézia látogatása alkalmával emelt diadalív, vagy a Kőkapu is jelezte ezt a megosztottságot. Magyarország egyetlen diadalíve ugyanis a két városrész közötti határon áll. A legenda szerint, amikor császárnő megtudta, hogy mindössze öt hónap alatt készült el a kapu, hintójával nem mert áthajtatni alatta, mert félt, hogy az építmény összedől. Amikor távozásakor látta, hogy még mindig áll, nyugodtan haladt át alatta. A diadalív szomszédságában álló fegyház kezdetben nemes ifjak nevelőintézeteként (Theresianum) működött. A ma is létező büntetőintézet jogelődjének létrehozásáról az 1848–49-es szabadságharc bukása után az Osztrák Igazságügyi Minisztérium rendelkezett. Alapító okirata szerint 1855-ben létesült. Száz évvel később, az 1956-os forradalom után a politikai okból elítéltek egyik legnagyobb fogva tartó intézete volt, számos híres személyiség töltötte itt büntetését: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Kádár János, Bibó István és Göncz Árpád is.
Az újjáépítés időszakához visszatérve, a korszak másik jelentős építkezése Magyarország első, klasszicizáló későbarokk stílusú székesegyháza volt, melyet, mint a Kőkaput, Isidor Canavale tervezett Migazzi püspök kérésére. A templom építése 1761-ben kezdődött, 1772-ben szentelték fel, de a belső munkálatokat csak 1777-ben fejezték be. A váci, Magyarország harmadik legnagyobb látogatható székesegyháza az esztergomi és az egri után. A székesegyházhoz kapcsolódó érdekes történet, hogy a főoltárán található kép, mely Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja – egyébként a korszak híres művészének, Franz Anton Maulbertsch munkáját dicséri – nem nyerte el a megrendelő püspök a tetszését, szerinte nem volt elég áhítatkeltő a női alak. Így a kép nagyobbik részét befalaztatta és egy hatalmas olaj vászonképpel eltakartatta. A 170 éven át elfedett freskót végül a XX. század 40-es éveiben Pétery József akkori püspök állíttatta helyre, amikor a dóm kifestése is zajlott.
Visszakanyarodva az ellenreformáció idejére, az újra munkához látó szerzetesrendek közül a domonkosok temploma 1755-re készült el, melyet a váciak csak a Fehérek templomának neveznek, utalván a domonkos rendiek fehér reverendájára. A templomhoz kapcsolódik a XX. század egyik legnagyobb hazai felfedezése, 1994-ben a templom helyreállítási munkálatai során egy több mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratra és egy kriptára bukkantak az építők. A kriptában 262, többnyire jó állapotú, díszített koporsóban elhunyt és a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott testet találtak. A koporsókra festett halálozási évszámok szerint 1731 és 1838 között temetkeztek ide. Bár II. József megtiltotta a kriptákba történő temetkezéseket, úgy tűnik, Vác polgárai ragaszkodtak a hagyományaikhoz. A lejáratot csak 1838-ban falazták be, és létezéséről lassan megfeledkeztek. A „váci múmiák” a Természettudományi Múzeumba kerültek, ahol röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá őket, amely során tuberkulózisra utaló nyomokat találtak a csontokban. A múmiák jelentősége, hogy felbecsülhetetlen értékű információkhoz juttatta a kutatókat a TBC-t okozó baktériumról, és az ellene történő természetes védekezésről.
Legvégül az iparosodó Vác fontosabb eseményeiről sem feledkezhetünk meg. A XIX. század végére a fejlett váci céhes ipar igencsak átalakult, a műhelyekből gyárak fejlődtek. 1846 legfontosabb mérföldköve volt, amikor megnyílt a Pestről Vácra vezető első magyar vasútvonal. A XX. század elején, 1912-ben kezdtek tárgyalni a Kodak Ltd., illetve a magyar kormány illetékesei egy lehetséges hazai gyár létrehozásáról. Végül 1913-ban kezdődött meg a gyár építése, de közben kitört az első világháború, ami miatt hét évig szüneteltek a munkálatok, mígnem 1921-ben a Kodak akkori igazgatója elrendelte az építkezés folytatását. A gyár végül 1922-ben kezdte meg a termelést. Az üzem a termékeit az 1930-as évek közepétől exportálta a világ számos országába. A második világháború idején súlyos találatot kapott, szinte minden tönkrement. Az államosítás után a városból iparváros lett, üzemek, gyárak egész sorát telepítették ide. Működött itt fonógyár és cementgyár is.
A korábbi Kodak fotokémiai gyár is újjáéledt, immár Forte Fotokémiai Ipar Rt. néven, ünnepélyes megnyitója 1947. július 16-án volt. A későbbi fejlesztések miatt a kisüzemből középüzem lett, 1250 dolgozója ekkor már 4 millió 700 ezer négyzetméter fotópapírt és 700 ezer négyzetméter filmet gyártott itt. A rendszerváltás után részben külföldi kézbe került, az itt dolgozók létszáma is lecsökkent, míg 2007 februárjában végleg bezárt. Neve azonban tovább él a Fortepan archívumában, az archívumot alapító Szepessy Ákos és Tamási Miklós a gyűjtemény nevét a váci Forte fotócikk-gyártól kölcsönözte, így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet.
TÉ
Forrás:
