Egyiptomi körutazás
Az emberiség nagy utat tett meg az elmúlt évszázadokban, megszelídítettük a természetet, jártunk a Holdon, mégis megmagyarázhatatlan áhítattal szemléljük az ókori világ megmaradt csodáit, így Kheopsz piramisát. Nem volt ez másként a 19-20. század fordulóján sem, a korszak ismeretterjesztő előadásainak egyik neves szervezője, az Uránia Egyesület képanyagát elnézve, mely válogatásunk képanyagának gerincét is adja.
Egyiptom hosszú, keskeny szalag a végtelen sivatagban, a Földközi-tenger és a Nílus első kataraktája között. Az ókori egyiptomiak országukat számos néven emlegették, de a Kemet, azaz „Fekete Föld” kifejezés volt a legelterjedtebb. A Kemet kifejezés a birodalom szívét alkotó termékeny sávra, a Nílus-völgyre vonatkozott, az azt körülvevő sivatagnak Deseret, vagyis „Vörös Föld” volt a neve. Az elnevezés Egyiptom gazdagságának forrására a Nílusra utal. A folyóra, mely termékennyé tette a földet, és élelmet adott évezredeken át.
Az első évszázadokban Memphis volt az ország fővárosa, e mellett emelkedtek a fáraók síremlékei, a gízai piramisok is. A leghatalmasabb Kheopsz (Hufu) fáraó piramisa, mellettük Khephréné és Mükerinoszé áll ma is. Mivel az egyiptomi történelmet elsősorban görög (többségében Hérodotosznak tulajdonított) forrásokból ismerjük, sok személynévnek, istennévnek és helynévnek kétféle formája van, nálunk a görög verzió honosodott meg.
Egy idő után az uralkodói központ áthelyeződött Thébába, a fáraókat a városon kívül, a Királyok völgyében kialakított sziklasírokban temették el. A piramisok építésének körülményeiről nem maradtak fenn forrásuk, nem csoda, ha a grandiózus vállalkozást látva sokan még a földönkívüli segítséget is lehetségesnek tartják.
Ami a forrásokat illeti, nemcsak azok hiánya okozott nehézséget a tudósok számára, hanem a meglévő írásos emlékek elolvasása is. A reneszánsz kora óta próbálkoztak a hieroglifák megfejtésével, de a kísérletek sorra meghiúsultak, mivel a kutatók, mint képíráshoz közeledtek a hieroglifákhoz. A modern egyiptológia születése egyértelműen Jean-François Champollion nevéhez fűződik, aki 1822-ben hosszas kísérletezés után, a kopt nyelv alapos ismeretének birtokában fejtette meg a hieroglif, a hieratikus és a démotikus írás jeleit.
Ami történetének további jelentősebb eseményeit illeti, Egyiptom először az Óperzsa birodalom része lett, majd Nagy Sándor csapatai foglalták el. A hellenisztikus Egyiptom központja Alexandria lett.
Az ország az I. e. 3. században a Római Köztársaság szövetségesévé és fő gabonaellátójává, majd az elkövetkező évszázadok során mindinkább alattvalójává vált. A Ptolemaidák birodalma I. e. 30-ban szűnt meg, amikor Augustus elfoglalta az országot, és amikor utolsó uralkodója, VII. Kleopátra öngyilkos lett. Egyiptom ettől kezdve a Római Birodalom része lett. A kereszténység igen korán terjedni kezdett a provinciában. Itt bontakozott ki a többek között Remete Szent Pál és Remete Szent Antal nevével fémjelzett remete-, majd a Szent Pakhomiosz által kialakított szerzetesi mozgalom. 641-ben arab fennhatóság alá került, az iszlamizáció lassan haladt, mert a helyi kopt keresztények még sokáig megtartották önállóságukat.
A kopt szó a görög aigyptios, azaz „egyiptomi” kifejezésből származik, melyet az arabok gibtre változtattak. Az arabok átvették és használták ezt a kifejezést; ebben a formájában ez már arra szolgált, hogy megkülönböztesse a hódító muszlim arabokat az őslakosoktól.
Az egyiptológia számára kedvező időszak volt Mohamed Ali (1805-1848) uralma. A modernizálódó Egyiptomban egyaránt kedvező lehetőségek kínálkoztak a külföldi tudományos és inkább a pénzszerzésre irányuló kutatások előtt. Sorra alapították Európában a nagy egyiptomi gyűjteményeket, amelyeket ma is láthatunk a Louvre-ban vagy a British Museumban.
Határkő volt a kutatások történetében az 1858-as év, amikor Auguste Mariette francia egyiptológus kezdeményezésére létrejött Kairóban a Service des Antiquités, az Egyiptomi Régészeti Hivatal, mely ettől kezdve ellenőrizte a külföldiek ásatásait, illetve ekkortól elviekben nem lehetett jelentősebb műtárgyakat kivinni az ország területéről.
Egyiptom azonban nemcsak az ókorban volt prosperáló helyszín, az iszlám hódításának is megannyi műemlék köszönheti létrejöttét. A legszebbek az Al-Azhar negyedben találhatók, köztük három városkapu, a városfal négyzet alaprajzú tornyai és öt mecset. Az Al-Azhar mecset, Egyiptom harmadik legrégebbi temploma, mely 970 és 972 között épült.
A magyar egyiptológia évszázados múltra tekinthet vissza, amelynek fontos állomása a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének kialakítása volt. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb vállalkozásában, a "Nagy Núbiai Mentőakcióban", a régészekből és mérnökökből álló kutatócsoport az egyiptomi Asszuáni-gát szudáni testvérét jelentő Merowe duzzasztógát leendő helyszínén igyekezett feltárni és megmenteni az építési terület régészeti kincseit.
Magyarország már korábban az Asszuáni-gát építésekor szervezett expedícióban is részt vett, a két vállalkozás célja hasonló módon, a víz által veszélyeztetett területek feltárása volt. A helyszínen talált kincsek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják.
TÉ
Forrás:
Kákosy László: Ré fiai, Gondoalt, Budapest, 1979.
