Görgey Artúr elszegényedett nemesi családban született 1818. január 30-án. Iskoláit Késmárkon végezte, tanári pályára készült, ám édesapja nyomására katonai pályára lépett. A korszakra jellemző módon a császári seregben kezdte meg pályafutását, 1842-ben már huszárfőhadnagy, ám a természettudományok iránti érdeklődése miatt három évvel később kilép a szolgálatból. Ezután a prágai egyetem hallgatójaként vegyészetet tanult, diplomáját pedig éppen az 1848. évi sorsfordító események előtt szerzi meg. Dolgozata, amelyet a kókuszdió olajának zsírsavairól írt, két neves folyóiratban is megjelent, tudományos munkásságával nevét kitörölhetetlenül beleírta a kémia történetébe. Ezen felbuzdulva megpályázta az átmenetileg megüresedett budapesti műegyetemi kémiai tanszék professzori állását, ám nem ő kapta meg. Miközben prágai professzora igyekszik katedrát keresni az ifjúnak, 1848 márciusában váratlanul kitört a forradalom, a rohanó események közepette pedig úgy döntött, a kutatások helyett a haza védelmére fordítja erejét. A Batthyány-kormány felhívására Pestre megy, hogy júniusban már századosi rangban kezdje meg szolgálatát. Ekkor dönt úgy, hogy megválik nevének nemesi származására utaló -y végződését, így ezután a Görgei formát használta következetesen.

Hadvezéri bravúrok

Görgeinek kulcsszerepe volt a Pákozdnál kivívott győzelemben, mivel csapataival megakadályozta Jellasics egyesülését a Roth és Filippovics vezette erőkkel. De nemcsak határozott fellépésével tűnt ki, más módon is felhívta magára a figyelmet, szeptemberben ugyanis ő fogatta el a Jellasicsnak kémkedő Zichy Ödönt, akit – egyetlen arisztokrataként 1848–49 során – hazaárulásért később fel is akasztottak. 1849 júniusára érte el pályafutása csúcspontját, ám a beígért újoncok híján újabb támadásai nem jártak sikerrel.  A fogyatkozó számú sereg sorsát a Haynau és Paszkevics herceg erőinek együttes támadása pecsételte meg. Görgei a győri vereség után, a Komárom melletti csatában súlyos fejsérülést szenvedett, miután azonban felépült, másodszor is végrehajtotta azt a bravúros manővert, amivel 1848–49 telén, túljárt a császáriak eszén. Az „áldozat” ezúttal I. Miklós hadserege volt, mely tehetetlenül próbálta elcsípni Görgeit a Felvidék bércei között. A végzetes temesvári vereség után az utolsó remény is elveszett, ezért Kossuth lemondott minden tisztségéről, és Görgeit ruházta fel teljhatalommal, aki tábornokaival egyetértésben augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, Görgei beszédes módon nem Haynaunak, hanem Paszkevics orosz hercegnek adta meg magát, ez pedig meghatározta sorsát: „életre ítélték”.  Miklós cár ugyanis mindent elkövetett azért, hogy a tábornok ne jusson a hóhérok kezére, klagenfurti házi-őrizetben maradt egészen a Kiegyezésig.

Kossuthtal való viszony

Határozott fellépésével és sikeres katonai megmozdulásai miatt kivívta Kossuth Lajos bizalmát is, aki fontos szerepet szánt neki a további hadműveletekben is. De Kossuthhoz már korábban, 1848 nyarán eljutott a híre, annak a harmincéves honvédszázadosnak  aki egy lőkupak- és gyutacsgyár tervét dolgozta ki. Tudott arról is, hogy Görgeit augusztus 27-én  az önkéntes mozgó nemzetőrség táborának parancsnokává nevezték ki. Bár több kérdésben nem értettek egyet, például a Habsburg-ház trónfosztásának kérdéseben, de azért sem volt teljes az egyetértés, mert Kossuth gyakran hadászati kérdésekben is parancsokat adott. Levelezésükből kiderül, hogy Görgei lojalitását ez nem befolyásolta. A fegyverletétel után Kossuth által megírt vidini levél, ennek tükrében nemtelen támadásnak tűnik. A szóban forgó levélben Kossuth kifejti, hogy a szabadságharc bukása kizárólag "Görgey" árulásának tudható be, akinek ambiciózus tettei miatt nem kerülhette el a bukást hazánk. A levél hatása félelmetes volt, még évtizedek múltán is, ha Kossuth a nemzet félisteneként, Görgei valóságos ördögként élt az emberek képzeletében.

Áruló vs. bűnbak

Talán ez fájhatott leginkább Görgei Artúrnak, hogy még bajtársai, a 48-as hősök is megosztónak tartották szerepét. Egész sor anekdota szól arról, hogyan nézett farkasszemet lincselő tömeggel szemben, hogyan akarták megtámadni vasútállomáson, felolvasóesten és mennyi megaláztatásnak volt kitéve.Természetesen, megpróbálta tisztázni szerepét a hazatérése után megjelentetett Gazdátlan levelek címmel írott művében, mérsékelt sikerrel. Azért akadtak kételkedők, mint a fiatal Móricz Zsigmond, aki interjút is készített a már idős Görgeivel, a találkozás eredményeként pedig megszületett Móricz első Nyugatos cikke Görgeiről. De nem Móricz volt az egyedüli, akit foglalkoztatott Görgei alakja, többek között Illyés Gyula és Németh László történelmi drámáinak, a Fáklyaláng illetve Az áruló című színdaraboknak központi figurája is a tábornok volt. Kilencvenedik születésnapjáról azért nem feledkeztek meg, hatalmas csokrokkal köszöntötték. Ahogy Görgei szarkasztikusan megjegyezte - "Azelőtt kővel, most virággal akarnak agyonütni". 1916. május 21-én 98 éves korában halt meg Pesten, mindenkit túlélve, anélkül, hogy elismerték  volna a valaha élt legkiválóbb magyar hadvezérként.

TÉ