Vízi históriák
Ma már egyértelmű számunkra, hogy ha megnyitjuk a csapot, abból hideg ivóvíz vagy kellemes meleg víz folyik. Azonban kevesen ilyen szerencsések a világban, és lehet, hogy unokáink sem fogják már élvezni ezt a kényelmet. Hogyan alakult a vízellátás hazánkban az ókori rómaiak óta? Illetve gondolták volna, hogy mennyi vízi emlék mellett haladunk el nap mint nap? Vízügyi kiállításunkban mindezekre fény derül.
Mit adtak nekünk a rómaiak?
Vízrendszerünk kiépítettsége közel kétezer éves múltra nyúlik vissza: már a Kr. u.-i 2. évszázadban megoldott volt az Aquincum területén élő lakosság vízellátása. A 15. században a Budavári Palotába is bevezették a vizet szivattyúk segítségével. 1868-ban, az ideiglenes pesti vízművel és annak vízvezetékhálózatával megkezdődött Pest-Buda vízszükségletének megoldása. A szivattyúház a Kossuth téren állt az Országház helyén, az első kőbányai tárolómedence pedig idén (2018) márciusban „ünnepelte” 150-ik születésnapját.
Megzabolázott folyóink
A 19. századot említvén azonban nem mehetünk el szó nélkül a már nagyvárosokat is pusztító árvizek és ezek (illetve a hajózás) megoldására alkalmazott folyószabályozások mellett. A leghírhedtebb az 1775-ös, majd az 1838-as árvíz volt. Utóbbi során víz alá kerültek a vízparti települések a Dunakanyartól a Csepel-szigetig, köztük Pest-Buda is. A fővárosban több mint két és félezer házat döntött romba a víztömeg, és óvatos becslések szerint ötvenezer embert tett nincstelenné. Mindez megsürgette az árvízvédelmi munkálatokat. A mentést végzők közül leghíresebb Wesselényi Miklós, akit azóta is árvízi hajósként emlegetünk, azonban kevesebben tudják, hogy például Landerer Lajos nyomdász is derekasan helyt állt számos más hőssel egyetemben, akiknek nem őrizte meg nevét a kollektív emlékezet.
A Duna és a Tisza szabályozását illetően kiemelt szerepe volt Vásárhelyi Pál vízépítő mérnöknek, aki már az 1838-as árhullámot is megjósolta. Az al-dunai Vaskapu víziút kiépítését az ő tervei szerint kezdték el kivitelezni 1834-től, de a támogatás elapadása miatt csak jóval később, a század végén fejezték be. A Tisza szabályozásának tervét szintén ő dolgozta ki, és 1846-ban be is nyújtotta. A Tiszavölgyi Társulat eleinte vonakodott a költséges tervtől, de a tragikus körülmények ellenére – a társulat ülése során Vásárhelyi a terv védelmezése közben szívrohamban életét vesztette – a Tisza szabályozását az ő tervei szerint kivitelezték.
Kvassay, a vízügyi polihisztor
A dualizmus korának kiváló vízépítő mérnöke volt Kvassay Jenő, akinek tevékenysége rendkívül összetett volt a vízügy területén: a vízjogi törvény megalkotásától kezdve a dunai vízi közlekedés korszerűsítésén át a balatoni és budapesti kikötők építéséig. Az ő nevét viseli a Ráckevei (Soroksári)-Duna mellékágat lezáró zsilip. A soroksári Duna-ág lezárásának terve az 1838-as árvíz után került kidolgozásra a budafoki ág kiszélesítésével egyetemben. Erre azért volt szüksége, mert részben a Csepel-sziget északi csúcsán kialakult jégtorlaszok és a mögötte, a Duna felső szakaszáról érkező, felduzzadt víztömeg vezettek a katasztrófához. Kvassay Jenő emlékművét Balatonföldváron, a kikötő mellett találjuk.
A gyógyvíz nagyhatalom
Zsigmondy Vilmos bányamérnök az artézi kútfúrás terén végzett úttörő tevékenységet. Számos hőforrást tárt fel az ország területén: többek között 1867-ben a margit-szigeti gyógyvíz forrását, amelyre alapozva később ivócsarnok, majd gyógyfürdő is épült (a Margitsziget történelmi érdekességeivel külön kiállításban foglalkoztunk). 1868-ban kezdte meg a mélyfúrásokat a mai Hősök tere helyén – a kezdeti kudarcokat közel tíz év munkát követően siker koronázta: Európa egyik legmélyebb fúrásából érkezett a 74 fokos víz. Ennek eredménye lett a Gloriette díszkút, amelyet Ybl Miklós tervei alapján emeltek 1884-ben, a mai Millenniumi emlékmű helyén. Ez a forrás látta el gyógyvízzel az 1913-ban megnyitott Széchenyi fürdőt, illetve már elődjét, az Artézi fürdőt is.
Antropomorf folyók és újragondolt víztornyok
Szintén Ybl Miklós tervei szerint, 1883-ra készült el az eredetileg Calvin (mai Kálvin) téren álló Danubius-kút. Az alkotás legendásan súlyos kőmedencéjét nagy folyóink allegorikus alakjai veszik körül, központi helyen a maszkulin Dunával (Danubius-szal), illetve a nőként ábrázolt Tiszával, Drávával és Szávával. A II. világháborúban megrongálódott díszkút másolatát az egyre zsúfoltabb Kálvin tér helyett a közeli Erzsébet téren állították fel, ma már ott csodálhatjuk meg.
A nagyvárosok arculatához az 1900-as évek eleje óta hozzátartoznak az ivóvíz vagy ipari víz tárolását biztosító víztornyok, például a margitszigeti, a népligeti, az újpesti, a Stefánia úti torony, illetve a szegedi Öreg hölgy, a siófoki, a debreceni víztartályok. Az ötvenes évektől kezdődően azonban – a vízhálózat fejlesztése okán – számos víztornyot használaton kívül helyeztek. Ma nagy részük emblematikus városképi elem, ipari műemlék, elhagyatott monstrum vagy luxus loft lakás.
Március 22. - "Védd természetesen!"
A víz világnapja egyik fő célja, hogy felhívja a figyelmet vizeink, folyóink védelmére, tiszteletére. A vízügyi szakemberek és folyóink védelmére (is) fölesküdött civil szervezetek (WWF Magyarország, PET Kupa) mellett mi is sokat tehetünk a jó ügyért – csapra szerelhető víztakarékos perlátor alkalmazásával, hatékony vízhasználattal, vagy akár az árterek megtisztítását célzó önkéntes munkával. Emellett azoknak, akiket érdekelnek az aktuális hidrológiai információk és előrejelzések, netán árvízveszélyes helyen élnek vagy tartózkodnak, ajánljuk az Országos Vízjelző Szolgálat oldalát.
TEJ
Forrás:
