Ákovita az officinában – patikatörténeti kitekintés
Adatbázisunk képei segítségével meglátogatjuk régi korok gyógyszertárait: megcsodáljuk a díszes berendezést, a különös patikaedényeket, a gyógyszerkészítők tudományát. Kiállításunk során kitérünk az aqua vitae-re, a vízégetőkre, a gyógyító(nak vélt) cukorra, a szódavízre, erőteljes vallási és mitológiai hatásokra, a különféle szimbolikus állatoknak címzett patikákra.
Maga a patika szavunk latin, illetve görög eredetű, és tároló helyet jelent (a bibliotéka, azaz könyvtár szóban is felfedezhető). A gyógyszertár kifejezést pedig a nyelvújításnak köszönhetjük. Az európai gyógyszerészet kezdete 1241-re datálható, amikor II. Frigyes német-római császár rendeletet adott ki, amelyben rögzítették a gyógyszerészi tevékenység kereteit, illetve ekkor használták először az apotheca szót.
A betegek gyógyszerekkel történő kúrálása, illetve a kapcsolódó szakértői és készítői tevékenység az ókori görög, római és arab kultúrában gyökerezik. Hazánkban a szerzetesek gyógyítói feladatkörével és a kolostori gyógynövénykertekkel kezdődött a gyógyszerkészítési hivatás közel egy évezrede. A 14. században Pozsonyban működött patika, a következő évszázadban Bártfán, Nagyszebenben, majd Körmöcbányán. A 17. századtól a főúriak mellett már működött polgári patika, például Kőszegen Herpius János Kristófé, amely több mint háromszáz éven át nyitva állt a későbbi tulajdonos, Küttel Sámuel nevét viselve, majd 1983-ban múzeummá alakították. A török hódoltságot követő időszakban csekély számú gyógyszertár üzemelt az országban, főként a nagyobb városokban, illetve a szerzetesek foglalkoztak gyógyszerkészítéssel, például a Betegápoló Irgalmasrend vagy a jezsuiták.
Az első barokk patikák a fővárosban
A törökök kiűzése utáni Buda első gyógyszertára volt az Arany Egyszarvú, amelyet 1687-ben nyitott meg Bősinger Ferenc Ignác patikus. A Budavárban működő üzlet 1750-től viseli az Arany Sas nevet. A jó pár költözést megért patika Tárnok utcai műemléképülete 1974-től gyógyszerészettörténeti kiállítóhelyként funkcionál, és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum része.
A budaival szinte egy időben, 1688-ban a Duna másik oldalán nyílt meg Pest első polgári gyógyszertára, a Szentháromság patika a Kígyó utca és a Váci utca kereszteződésében álló saroképületben, Herold Heinrich Siegfried német gyógyszerész vezetésével. A patika többször költözött a régi Városház tér (Főtér) környékén, időközben pedig az eredeti egyemeletes ház helyére napjainkban is álló bérpalotát építettek 1872-ben. Ahogy azt a fenti példák alapján is láthatjuk, a patikák általában a város központi helyén álltak, kiemelt helyen, a piac és templomok szomszédságában.
Gyógyszertári enteriőr
A gyógyszertár helyiségei már a reneszánsz idején kialakultak, amelyek a következők voltak: officina, azaz a vevők kiszolgálásának tere általában aprólékosan megmunkált bútorzattal; laboratórium, ahol a medicinák készítése folyt; anyagkamra vagy raktár, illetve drogszárító padlás, esetleg pince. Jellegzetes patikai bútordarab a polcos, illetve fiókos tárolószekrény, amelyek közül számos díszes darab még napjainkban is megtekinthető a gyógyszerészettörténeti tárlatokon. Az officinában található még a táraasztal, ahol a munkafolyamatok zajlottak, és itt kaptak helyet a legfontosabb eszközök: a mérleg és a mozsár. A 16. században jelent meg az a szokás, hogy preparált állatokkal vagy állati részekkel díszítették az officinát, főként krokodil, kígyóbőr, teknőspáncél, strucctojás várta bent a vásárlókat.
A patikus mint polihisztor
A patika a gyógyszerek előállítása és tárolása mellett kémiai és alkímiai kísérletek színhelye is volt, például desztillálás általi párlatok vagy égetett szeszek készítése is zajlott a laboratóriumban. Utóbbihoz kapcsolódik az aqua vitae, az „élet vize”, amely a középkor gyógyhatásúnak tulajdonított elixírje volt, az örök fiatalság és örök élet varázsitala, valójában alkoholpárlat, amelyet számos nyelv őrzött meg jellegzetes italjai nevében, ilyenek az eau de vie, a whisky, a vodka vagy egy mára elfeledett magyar szó, az ákovita, azaz pálinka. Desztillálással, azaz vízégetéssel a hivatásos vízégetők mellett gyógyszerészek és orvosok is foglalkoztak a 17. században, az eljárással gyógyfüvekből gyógyhatású vizet készítettek.
A patikusnak értenie kellett a gyógynövényekhez, a fűszerekhez, illetve mai értelemben vett édességeket is kreáltak: a 14-15. század tájékán a cukrot és cukortartalmú készítményeket (például a marcipánt) gyógyszerként tartották számon, és patikákban értékesítették, emellett a méz és a cukor tartósító hatását is kiaknázták a medicinák előállításakor. A 18-19. századtól a gyógyszerészi ismeretek közé tartozott az ásványvizek analízise és mesterséges előállítása, például ivókúra gyanánt ajánlott gyógyvizek pótlására (ilyen például a karlsbadi só), illetve a 19. században rendkívül népszerűvé vált szódavíz gyártása is a patikában történt, sőt a mai üdítőitalmárkák nagy része is „gyógyszerekkel” kezdték üzleti tevékenységüket, mint például a Schweppes vagy a Coca Cola. A 20. század elején megjelentek a gyógyszergyárak, a gyógyszeripar térnyerésével a kutatási és gyártási tevékenység a patikák laboratóriumaiból intézetekbe és üzemekbe szerveződött át.
Kígyók, egyszarvúak, gránátalmák – a jelképekről
A patikus mesterség szimbóluma, a kehelyre fonódó kígyó a 19. században terjedt el. Ennek eredete a görög mitológiában keresendő: Aszklépioszt, a gyógyítás istenét általában botra tekeredő kígyóval jelenítik meg, illetve Hügieia, az egészség istennője ábrázolásain kígyót tápláló pohárral látható. Különös, hogy a heraldikában népszerű állatok gyakran megjelennek a gyógyszertárak nevében – ahogy azt láthattunk már a fent említett patikák esetében. Ezek mind szimbolikus jelentéssel bírnak: számos patika van oroszlánnak, sasnak, egyszarvúnak címezve, amelyek erőt, tekintélyt, csodálatot keltenek a közhiedelem szerint. A névadásban gyakran jelennek meg a kereszténységgel kapcsolatos kifejezések, szentek nevei, az irgalmasok a saját jelük után minden patikájukat gránátalmának keresztelték, de előfordulnak mitológiai vagy történelmi személyiségek, vagy a patika helye, tulajdonos neve szerinti elnevezések.
TEJ
Forrás:
Kapronczay Károly - Kapronczay Katalin (összeáll.): Fejezetek a magyar gyógyszerészet történetéből. Budapest. Johan Béla Alapítvány - Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, 2016. Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság
Simon Flóra: Több mint háromszáz éve nyitottak patikát a pesti Belvárosban. Pest-Buda
Tótfalusi István: Magyar etimológiai szótár. Budapest. Arcanum Adatbázis, 2001.
