Z. Ede 1924-ben született. Jolsván volt munkaszolgálatos 1944 májusától. Jolsván a 107/304. számú munkásszázadba került, majd Salgótarjánba vezényelték őket. Itt került sor a század bevagonírozására 1944 júniusában. Több helyszín után Mosonmagyaróvárra kerültek, és Hegyeshalomnál átadták őket a németeknek. Gyalogosan kellett ezt az utat megtenni a fővárostól idáig. Tovább gyalogoltak Nickelsdorfig, itt kellett a táborba induló vagonokba beszállniuk. Innen Türkheimbe, Dachau egyik altáborába kerültek. A táborban építkezéseken dolgoztak. Z.-ékat Dachauból Leonbergbe szállították, repülőgépalkatrészek gyártásához. Itt oltóanyagokat próbáltak ki rajta, kísérletképpen, melytől nagyon rosszul lett, több súlyos betegség tünetei jelentkeztek nála, de javulni kezdett később. 1945 áprilisában, az amerikai csapatok közeledtével a Lager Revierből vagonokban Landsbergbe szállították őket, Zádor visszaemlékezése szerint az odaút öt-hat napja volt a legborzalmasabb. 1945 áprilisában a landsbergi lágert is kezdték kiüríteni. Z. tudomására jutott, hogy az SS-őrség eltűnt a lágerből, a hely szabadon elhagyható. Az amerikaiaktól élelmiszert kaptak. 1945 augusztusában Münchenbe kerültek, immár abba a Nemzetközi Elosztótáborba, ahol a hazautaztatást szervezték meg. Ide közel volt Dachau, ott igazolást kértek a táborban tartózkodásról. Szeptember 21-én Zádor Ede Budapestre érkezett, Pozsonyon át. Zádor édesapját Újpestről deportálták Auschwitzba, ahonnan nem tudott már visszatérni. Két nővérét és édesanyját Mauthausenbe majd Gunskirchenbe. A felszabadulás után édesanyja és egyik nővére hazatért, a másik nővére férjhez ment, és Olaszországba utazott, majd onnan Izraelbe költöztek. Z. Ede 2008. április 26-i keltezéssel, Budapesten fogalmazta meg visszaemlékezését.

Ede Z. was born in 1924 in Jolsva. From May of 1944 he was on forced labor, in unit nr. 107/304. From here he got to Salgótarján, where en-training happened in June, 1944. After various places they got to Mosonmagyaróvár, and they were handed to Germans at Hegyeshalom. They had to take this way on foot from Budapest. They walked further to Nickelsdorf, where they had to get in to wagons. They got to Türkheim, a sub-camp of Dachau, and here they worked in construction-works. From Dachau they got to Leonberg, for factory of aircraft parts. Here he was part of medical experiments, as he got vaccines with infectious material, and ha became very ill of those, like symptoms of meninghitis. In April of 1945, from Lager Revier he got to Landsberg, according to memoir of Z. the five-six days of this travel was the most horrible experience. In 1945, Americans started to evacuate the Landsberg camp. Z. knew that Germans left the place, they could go away free. From Americans they got food. In August of 1945 they got to Munich, to International Distribution Committee, the office of organization of returning. In Dachau they requested a certificate about their abidance in the camps there. On 21st of September, Z. arrived in Budapest, through Pozsony. Z.’s father was deported from Újpest and did not return from there, his mother and his sister got to Mauthausen then Gelsenkirchen. After liberation his mother and one of his sisters returned to Hungary, another sister married to a man and moved to Italy, later on to Israel. Ede Z. wrote down his memoir on 26th of April, 2008, in Budapest.