Sümegi Tóth Tivadar Tavasz felé című verses füzetét 1936-ban adta ki. Már ebben az évben kritika készült kiadványáról a Literatura című lapban. Ebben említik meg, hogy találnia kellene egy kiadót, mert egyre kiforrottabban jelenik meg verseiben a költő. Tóth Tivadar sümegi származású, szerényen alkotó költő. Hányattatott sorsú, versei fanyar hangulatúak. Móricz Zsigmond a "halál költőjének"nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családban nőtt fel, iskoláit félbehagyta és elment költőként szerencsét próbálni a fővárosba. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel írt 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki azonnal a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány versét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözés és a rossz életkörülmények miatt egészsége ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le a szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötetét 1995-ben adták ki Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.