Sümegi Tóth Tivadar: Magyar Siratás című könyvének kritikája mely a Literatura című lapban jelent meg 1934-ben. A kritika szerint mind a címlap, mind pedig a benne lévő versek kézzel írottan jelentek meg. A kritika is megfogalmazza azt, hogy Tóth Tivadar versei megérdemelték volna azt, hogy nyomtatásban is megjelenjenek. Sümegi Tóth Tivadar Sümeg város szülötte, hányatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, de nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, iskoláit félbehagyta, s szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki rögtön a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli a nevét, a szülőházán tábla őrzi emlékét.